2013-10-02

Csőke Andrea: A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások és a perek kapcsolata

Céghírnök 2013/10., 4-6. o.

Az 1346/2000/EK rendelet alapján lefolytatott határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások, és a hozzájuk kapcsolódó perek gyakorlatát elsősorban az Európai Unió Bírósága által hozott döntések határozzák meg, de éppen a határokon átnyúló jelleg miatt rendkívül nagy jelentősége van annak is, hogy a tagállamok nemzeti bíróságai milyen gyakorlatot folytatnak egy-egy kérdésben. Sajnos ezekről igen kevés ismerettel rendelkezünk. Részben azért nehéz az ilyen ügyekben való döntés, mert általában egy tagállamon belül kevés ezzel kapcsolatos kérdés merül fel, ezért a gyakorlat kialakításáról országon belül nem igen beszélhetünk. Másrészt pedig a határokon átnyúló ügyekben legalább két ország jogrendszere találkozik, melyek eltérően rendelkezhetnek bizonyos kérdésekben. Ugyanakkor azonban égetően nagy szükség lenne arra, hogy a felmerülő problémákra közös megoldást találjunk az Európán belüli jogbiztonság kialakítása érdekében. Ezért tartom rendkívül fontosnak az INSOL EUROPE (a fizetésképtelenségi szakértők európai szervezete) kezdeményezését, melyben valamennyi tagállam területéről felkért jogi szakértők keresik meg és foglalják össze az ő országukban ismertté vált határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokat, az ott felmerült problémákat, illetve azokat a pereket, amelyek ezekhez az eljárásokhoz kapcsolódnak. Az INSOL EUROPE által összegyűjtött kivonatokat a www.insolvencycases.eu honlapon lehet angol nyelven elolvasni.

E gyűjtemény alapján tettem kísérletet arra, hogy néhány fizetésképtelenségi eljáráshoz kapcsolódó perben megvizsgáljam, merre megy az európai gyakorlat.

Megtámadási perek

A római jogi alapokon álló (Actio Pauliana) megtámadási pereket alapvetően valamennyi tagállam joga ismeri és használja. Biztosan különböznek a részletszabályok, de a lényeg ugyanaz: ha az adós ingyen vagy aránytalanul olcsón ruházta át a vagyontárgyát, vagy csalárd elem volt a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt kötött szerződésben, a fizetésképtelenségi szakértő megtámadhatja ezeket a szerződéseket az adós fizetésképtelensége esetén. A magyar jogban a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. §-a tartalmazza az ilyen perek megindításának a feltételeit.

Ha az adós ellen megindított fizetésképtelenségi főeljárás és a megtámadási per alperesének a székhelye (lakóhelye) eltérő tagállamban van, akkor azonnal felmerül a kérdés, hogy vajon hol kell megindítani a pert és milyen jog alapján kell azt lefolytatni.

Az Európai Unió Bírósága a C-339/07 számú Deko-Marty Belgium (vagy Seagon néven is emlegetik) ügyben kimondta, hogy „a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azon tagállam bíróságai, amelynek területén a fizetésképtelenségi eljárást megindították, joghatósággal rendelkeznek a valamely másik tagállamban létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező alperes ellen benyújtott, fizetésképtelenségre alapított megtámadási kereset elbírálására.” Ez önmagában nem csak azt jelenti, hogy annak a tagállamnak a bírósága járhat el, amelyben megindították a fizetésképtelenségi főeljárást, hanem azt is, hogy annak a tagállamnak a joga alapján kell elbírálni a jogvitát, azaz a főeljárást megindító tagállam joga szerint fogják megítélni a megtámadási pereket. Ez magyar viszonylatban azt jelenti, hogy ha a nálunk megindított főeljárásban a felszámoló észleli, hogy a felszámolás megindítása előtt csalárd módon történt a vagyon kimentés stb., akkor a magyar bíróság előtt, a magyar jogszabályok (Cstv., Ptk.) alapján indíthatja a pert akkor is, ha az alperesnek másik tagállamban van a fő érdekeltségeinek a központja (ott lakik).

Az INSOL EUROPE adatbázisa szerint majdnem mindegyik tagállam követi az Európai Unió Bírósága által kifejtett elvet (43, 148, 233, 244 számú összefoglalók), csak egy ügyben, a 274. számon összefoglalt esetben volt más véleményen a bíróság, és azt mondta, hogy nem a főeljárás tagállama szerinti bíróságnak kell az ilyen pert tárgyalnia, hanem a Brüsszel I. rendelet (44/2001/EK) alapján kell meghatározni, hogy melyik tagállamnak van joghatósága az ügy lefolytatására. A tényállás szerint egy német cég pénzt utalt egy litván társaságnak azt megelőzően, hogy a német társaság fizetésképtelenné vált. A német társaságnak volt egy lett hitelezője és ez a hitelező megtámadta az átutalást Litvániában. A bíróság úgy döntött, hogy az átutalás nem kapcsolódik közvetlenül a fizetésképtelenségi eljáráshoz, ezért úgy határozott, hogy a litván bíróságnak van joghatósága eljárni az ügyben. Az ismertetett Deko-Marty ügyben alkalmazott megoldás szerint a német bíróságnak állt volna fenn a joghatósága.

A holland bíróságok ítéleteikben (148, 233) kifejezetten azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogy a főeljárást megindító tagállamok joghatósága kizárólagos-e vagy sem a megtámadási perekben, azaz lehet-e más tagállamban is (ha van joghatóságot megalapozó ok) ilyen eljárást kezdeményezni. E határozatokban kimondták, hogy a peres bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia a joghatóságát, és a főeljárást megindító tagállam joghatósága a megtámadási perekre kizárólagos.

Folyamatban levő peres eljárások

A Rendelet 15. cikke szerint „a fizetésképtelenségi eljárásoknak az adós rendelkezése alól kivont vagyontárggyal vagy joggal kapcsolatos, folyamatban lévő eljárásra gyakorolt hatásaira kizárólag annak a tagállamnak a joga alkalmazandó, ahol az eljárás folyamatban van.” Első olvasatra természetesnek tűnik a rendelkezés, persze hogy annak az államnak a jogát kell alkalmazni, ahol az eljárás folyik. A Rendelet „Indokolásaként” használt Virgós-Schmit Jelentés magyarázatként azt teszi hozzá, hogy annak az államnak az eljárási joga határozza meg, hogy a folyamatban levő eljárást fel kell-e függeszteni, folytatható-e, és kell-e valamilyen eljárásjogi változtatás arra tekintettel, hogy a fizetésképtelenségi szakértő lépett az adós helyére, amely előtt az eljárás folyamatban van.

Nagyon érdekes a különböző összefoglalókat olvasni (74, 193, 119), mert ebből kiderül, hogy a tagállamok egy részében a fizetésképtelenségi eljárás megindítása esetén a folyamatban levő pereket fel kell függeszteni. A 193. számú esetben például a bíróság kifejtette, hogy „a folyamatban levő ügyet fel lehet felfüggeszteni annak a tagállamnak a joga szerint, ahol a per folyik még akkor is, ha annak a tagállamnak a joga, ahol a fizetésképtelenségi eljárást megindították, nem biztosít ilyen eljárásjogi lehetőséget”.

Magyarországon sem a fizetésképtelenségi jog, sem az eljárásjog nem tartalmaz ilyen felfüggesztésre vonatkozó rendelkezést. A Virgós-Schmit Jelentésnek megfelelően mindig annak az államnak az eljárásjogát kell alkalmazni, ahol a peres eljárás folyamatban van, hiszen a fizetésképtelenségi joga nincs hatással (nem lehet hatással a Rendelet 4. cikke szerint) erre a folyamatban levő eljárásra.

Nyilvánvalóan ilyen esetben a felfüggesztett eljárásról a fizetésképtelenségi szakértő, mint az adós képviselője tájékoztatást kap, és az eljárást folytató tagállam joga szerint kérheti az eljárás folytatását, vagy az egyéb jogi eszközökkel élhet, de természetesen csak olyanokkal, amelyek az általa folytatott főeljárással összhangban vannak.

Vezető tisztségviselők felelőssége

Ez az adatbázis tartalmaz néhány olyan összefog­lalót is, ahol az a kérdés, vajon az a peres eljárás, amelyet az ellen a vezető tisztségviselő ellen folytatnak, akinek a lakóhelye egy másik tagállamban van, közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásokhoz kapcsolódik – és emiatt abban a tagállamban folytatható az eljárás, ahol a főeljárás folyik – vagy pedig nem kapcsolódik, és ilyenkor a Brüsszel I. rendelet szerint határozható meg, melyik tagállam bírósága jár el. Valamennyi erre vonatkozó összefoglaló (120, 184, 239, 241) szerint a Brüsszel I. rendelet nem alkalmazható ezekben az eljárásokban, hiszen a fizetésképtelenségi szakértő indította ezeket az eljárásokat, a hitelezők összességének érdekében. Ezeknek az eljárásoknak az alapjául az Európai Közösségek Bírósága Gourdain/Nadler ügyben hozott határozata (133/78, 1979. február 22.) szolgált, melyben a bíróság kimondta az ilyen perek szoros kapcsolatát a fizetésképtelenségi eljárásokkal.

Ez a megoldás akkor működik kiválóan, ha a főeljárást abban a tagállamban indították meg, ahol a társaságot megalapították. Akkor merülhet fel csak probléma, ha a főeljárást másik tagállamban indítják meg, mint ahol a társaság alapítása történt. Vajon, ha a vezető tisztségviselő nem teljesíti a kötelezettségeit, akkor melyik jog alapján kell a fizetésképtelenségi szakértőnek a keresetet benyújtania? Az Európak Közösségek Bírósága szerint csak a főeljárás joga alapján lehet eljárnia a főeljárást lefolytató ország bíróságának.

A Cstv. 33/A. § rendelkezései – álláspontom szerint – nem teljesítik az ebben a határozatban írt feltételeket, ugyanakkor a felszámoló által a Ptk. 339. §-ára alapított, az adós nevében indított kártérítési per esetében a Bíróság által előírt feltételek fennállnak.


Csőke Andrea


Copyright © 2014 HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó | Minden jog fenntartva.