Különösen védett tanúk - A tanúvédelem rendszere az új Be.-ben
A tanúvédelem rendszerének kialakítása hazánkban a ’90-es években, a szervezett bűnözés elterjedésével vált szükségessé. Azóta az intézmény bizonyítási rendszerünk hatékony elemévé vált, annak ellenére, hogy kétség kívül sérti a „fegyverek egyenlőségének” büntetőeljárási alapelvét. A különösen védett tanúra vonatkozó szabályozás egyik lényeges változtatása a korábbi eljárásjogi törvényben foglaltakhoz képest, hogy anonimitásának már nem feltétele, hogy a tanú a terhelt számára teljesen ismeretlen személy legyen, hiszen éppen ez a kettejük között lévő ismertségi kapcsolat indokolja a tanú anonimitását, miszerint tanúként való fellépése és a vallomástétele általi felismerhetősége rejtve legyen a terhelttel szemben. A korábbi szabályozáshoz képest eltérés, hogy már nem a nyomozási bíró folytatja le a különösen védett tanú kihallgatását, a hatályos szabályozás a nyomozás során eljáró hatósághoz telepíti a kihallgatási jogkört, a tanú szavahihetőségének megítélése pedig a bíróság feladata lesz.
