Tanúvédelem a magyar büntetőeljárásban

"A tanúk védelme az utóbbi évtizedekben sokat foglalkoztatta a bűnüldözés és a büntetető igazságszolgáltatás gyakorlati művelőit, és felkerült mind a nemzetközi integrációs szervezetek, mind a jogtudomány napirendjére is. Ez önmagában is mutatja, hogy a monográfia időszerű kérdést feszeget.

A szerző feldolgozta a hazai jogszabályokat, az Alkotmánybíróság és a bíróságok közzétett, s a téma szemszögéből releváns döntéseit, az Európa Tanács és az Európai Unió instrumentumait, az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát, valamint a Francia Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság ilyen tárgyú jogszabályait, de alkalomszerűen – nem a jogi szabályozás rendszeres feldolgozása útján – ismerteti más országok egyes, figyelembe vehető jogi előírásait is.

Tárgyalja a tanúvédelem általános kérdéseit – alkotmányos alapjait és alapfogalmait, valamint rövid történetét és jogrendszerbeli helyét. Az élethez és a személyi biztonsághoz való alkotmányos jogból, valamint az államnak az igazságszolgáltatási rendszer megszervezésére és működtetésére vonatkozó kötelezettségéből származtatja a tanú jogát arra, hogy védelemben részesüljön. Foglalkozik a „tanú” fogalmának különböző – eltérő – értelmezéseivel, a megfélemlítés mibenlétével és a „tanúvédelem” fogalmának lehetséges definícióival. Kiderül ezekből a fejtegetésekből, hogy a „tanúvédelem” szóval jellemezhető állami törekvés nem merül ki abban, amire a szavak szemantikai jelentése önmagában utalna; védelmet nem kizárólag „tanú” igényelhet, és a jogosultnak nem csak védelemre, hanem kíméletre és/vagy bátorításra is szüksége, vagy igénye lehet.

Fontos jellemzője a monográfiának, hogy a tanúvédelmet – bár nemzetközi és hazai téren egyaránt a büntetőeljárás körében jelent meg iránta az igény, nem a büntetőeljárás monopóliumaként kezeli. Vizsgálódását kiterjesztette a bírósági – és egyáltalán: a hatósági – eljárás más területeire is, és sorra veszi az anyagi büntetőjognak, a büntetőeljárási jognak és a rendészeti jognak a tanú megvédésére alkalmazható, illetőleg kifejezetten erre szánt előírásait, ezek gyakorlati alkalmazását, a velük kapcsolatos elméleti vitakérdéseket, s ezekben állást is foglal. A hazai joganyag ismertetéséhez kapcsolódva kapnak helyet a francia és a német jog analóg intézményeinek leírásai."

Dr. Bócz Endre ny. á. fővárosi főügyész