Kapcsolattartás mint a gyermek emberi joga

Amíg a gyermek kapcsolattartási (láthatási) joga hazánkban egyelőre még csak a házassági bontóperek egyik „járulékos kérdése”, addig ez a téma a nemzetközi jogalkotásban és jogalkalmazásban - EU rendeletek, ET Ajánlások, ENSZ Gyermekjogi Egyezmény, strasbourgi ítéletek, EU Alkotmány formájában - egyre nagyobb hangsúlyt kap. Egyelőre Magyarországon a figyelem továbbra is csak egy-egy megdöbbentő ügy nyilvánosságra kerülésekor helyeződik a kapcsolattartásra, miközben a felbomló házasságok illetve a megszűnő élettársi kapcsolatok több ezer gyermek életét érintik – többnyire hátrányosan.

A Szerző egyetemi oktatóként, mediátorként valamint a gyermekvédelmi és gyermekjogi szakterület kutatójaként egyaránt azt tapasztalta az elmúlt években, hogy valamiért nem az történik az igazságszolgáltatás, és a hatósági eljárások keretében, amit a családok, párok, szülők és gyermekeik szeretnének, illetve elvárnának problémáik megoldása érdekében.

Miért tarthatnak a kiskorú gyermekeket érintő peres eljárások több évig, ha tudjuk, hogy a gyermek életében az idő múlásának visszafordíthatatlan következménye van? Miért nincsenek állandó családjogi csoportok a bíróságokon belül? Mit jelent a gyermek legjobb érdekének képviseleti kötelezettsége az eljáró hatóságok részéről? Mennyit tudnak a gyermekek a jogaikról és tehetnek-e valamit a védelmükben, illetve van-e az államnak védelmi kötelezettsége? Mik a gyermek legjobb érdekének megfelelő jogalkalmazás akadályai? Milyen megoldási javaslatokkal lehetne a gyermekeket egy olyan jövő felé vezetni, ahol a jog nem csak kimondva, de alkalmazva is az ő érdekeiket szolgálja?

A Szerző a hazai jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a családjogi tárgyú nemzetközi egyezmények alkalmazásának segítése céljából ad választ a fentiekhez hasonló kérdésekre, továbbá meghatározza a kapcsolattartási jog egyes eseteit, rendszerezi a kapcsolattartás formáit. Rávilágít a különbségekre a családon belül és családon kívül nevelkedő gyermek kapcsolattartási joga szempontjából, valamint komplex szemléletet ad a családjogi (kapcsolattartási) ügyek jobb megítélése és „kezelése” érdekében.