ORAC Kiadó

Interjú Bodnár Eszterrel, az ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszékének tanársegédével

Milyen változásokat hozott az új választójogi szabályozás? – interjú Bodnár Eszterrel

„A választójog és annak gyakorlása nem kiváltság”

2014-ben három választást tartanak Magyarországon. Áprilisban az országgyűlési, májusban az európai parlamenti választáson, októberben pedig az önkormányzati választáson járulhatunk a szavazóurnák elé. Ráadásul e választásokra egy teljesen átalakult szabályrendszer alapján kerül sor, amivel mind a választási szervek, mind a választópolgárok most találkoznak először. Bodnár Esztert, az ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszékének tanársegédjét a választási rendszer új szabályairól, valamint nemrég megjelent választójogi könyvéről kérdeztük.

Bodnar_Eszter
Névjegy

Bodnár Eszter az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Alkotmányjogi Tanszékének tanársegéde. 2013-ban szerzett alkotmányjogból doktori fokozatot az ELTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájában. 2006 és 2008 között az az Országos Választási Iroda jogi szakértőjeként, 2008 és 2012 között az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, majd Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Alkotmányjogi Főosztályának jogi szakreferenseként dolgozott. 2013 januárjától az Európai Választási Szakértők Egyesületének jogi szakértője. 2013 szeptemberében az Országgyűlés a Nemzeti Választási Bizottság póttagjává választotta. Magyar és angol nyelven több mint húsz publikációja jelent meg.


HVG-ORAC: 2014 a választások éve lesz Magyarországon. Mennyiben változott meg a vonatkozó jogszabályi környezet?

Bodnár Eszter: 2011-2012 lényegében az alkotmányjog minden szabályozási területe átalakult, nem kivétel ez alól a választójog sem. A 2012-ben hatályba lépett Alaptörvény elsősorban a választójogosultak körét alakította át. A legjelentősebb változás, hogy az új alkotmány az országgyűlési választásokon már nem köti a választójogot magyarországi lakóhelyhez, így azok a magyar állampolgárok is szavazhatnak majd áprilisban, akik az ország területén kívül élnek, legyen szó akár a kolozsvári, az új állampolgársági szabályok alapján nemrég honosított idős emberről vagy egy harmadik generációs ausztráliai magyar fiatalról, aki talán eddig nem is tartotta számon magyar állampolgárságát. De most szavazhatnak majd először azok a gondnokoltak, valamint fogvatartottak is, akiket a bíróság nem zárt ki a választójogból. Az Alaptörvény alapján ugyanis nem kerülhet sor a választójogból való automatikus kizárásra, azt csak bíróság teheti meg az egyedi körülmények mérlegelése alapján.


Egyszerűbbé vált-e a választási rendszer, amit régebben gyakran órákon át próbáltak megmagyarázni a választópolgároknak a médiában a szavazás estéjén?

A korábbi magyar országgyűlési választási rendszert többen hasonlították a Rubik-kockához, mint zseniális, de nehezen megfejthető, egyedülálló magyar találmányhoz. Ehhez képest az új választási rendszer valóban egyszerűbb: egyfordulós, kétszavazatos, vegyes rendszer. 106 képviselőt egyéni választókerületekben, relatív többségi rendszerben választunk, 93-an pedig országos listákról, részben a közvetlenül a listákra leadott szavazatok, részben pedig a töredékszavazatok alapján nyerik megbízatásukat. Ennél a pontnál viszont ismét egy sajátos magyar megoldással találkozunk: a győztesnek is vannak töredékszavazatai. E megoldás – mely nyilvánvalóan a választáson legjobban szereplő politikai párt javára torzítja a rendszert – teljesen ellentétes a kompenzáció logikájával, melynek éppen az elvesző, azaz a mandátumot nem szerző jelöltekre leadott szavazatok legalább részleges „megmentése” lenne a feladata.


Sokan kifogásolták azt is, hogy az Országgyűlés átrajzolta az országgyűlési választókerületeket.

A választókerületek arányosítása igazi sikertörténet lehetett volna, hiszen a törvényhozó egy 2005-ben megállapított alkotmányellenes mulasztást oldott meg. Mégis csak fél sikerről beszélhetünk, hiszen a megoldás nem felel meg az Alkotmánybíróság által felállított követelményeknek. Egyrészt nincsen egy világos, átlátható számítási mód arra nézve, hogy a megyék között hogyan osszák el a mandátumokat, így teljesen átláthatatlan, hogy miért ennyi képviselői helyet kaptak az egyes megyék. Másrészt hiába írta elő az Alkotmánybíróság és a Velencei Bizottság is, az Országgyűlés döntésének előkészítésében semmilyen pártatlan, szakmai szerv nem vesz részt, így a kiegyensúlyozottság és elfogulatlanság követelményének érvényesülésére nincs garancia a törvénybe építve. Még súlyosabbá teszi a helyzetet, hogy a választókerületi beosztás módosításához a törvény a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatát kívánja meg, így a jövőben megállapodás hiányában nem lehet majd módosítani a határokat, ami ismételten aránytalanságra vezethet.

Hogyan alakul a nemzetiségek parlamenti képviselete?

Hosszú éveken keresztül tartotta magát az az alkotmányjogi tévhit, hogy a törvényhozónak alkotmányos kötelezettsége lenne biztosítani a nemzetiségek parlamenti képviseletét, holott ilyen követelmény az Alkotmánybíróság határozataiból nem volt levezethető. Az Alaptörvény sem a parlamenti képviselet megteremtését írta elő, hanem a nemzetiségek „Országgyűlés munkájában való részvételét”. Ennek megfelelően az országgyűlési választási törvény kétféle módon teszi lehetővé, hogy az újonnan megalakuló Országgyűlésben a tizenhárom magyarországi nemzetiség speciális érdekei megjelenjenek. A nagyobb létszámú nemzetiségeknek van esélyük arra, hogy – a mandátumszerzéshez általában szükséges szavazatszámnál lényegesen alacsonyabb kvóta elérésével – kedvezményes mandátumot szerezzenek, azaz teljes jogú képviselőt küldjenek a parlamentbe. Azon nemzetiség érdekeit, amelyek ezt a kvótát nem érik el, tárgyalási joggal rendelkező nemzetiségi szószóló jeleníti majd meg az Országgyűlésben.

A választópolgárok legközvetlenebbül az ajánlások gyűjtésénél, a kampány során és természetesen a szavazás napján találkoznak a választási jogszabályokkal. Melyek a legjelentősebb eljárási változások?

Az eljárási szabályok alapjaikban nem változtak, sok kisebb változással azonban szembesülni fog a választópolgár. Ilyen az adatvédelmi problémákat és választási visszaélések sorozatát indukáló ajánlószelvények felváltása a pártok által szigorú elszámolás terhe mellett kapott ajánlóívek használatával. Jelentős újdonság, hogy a választópolgár már több jelöltet is ajánlhat. A kampányszabályozás – alkotmányi szinten is rögzítve – a politikai közlések visszaszorítását célozza, amely abból a szempontból problémás, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a választási kampány során fokozottabb védelmet kellene élveznie, hiszen ez biztosítja, hogy a választópolgárok tájékozott döntést hozhassanak. Kevés szó esik róla, de a választójog tartalma szempontjából egy fontos újítást hozott az új törvény: első alkalommal nyílik lehetőség arra, hogy a választópolgár akkor is a saját egyéni választókerületének jelöltjei közül válasszon, ha a szavazás napján belföldön, de éppen nem a lakóhelyén tartózkodik.


A választások lebonyolításában szerzett gyakorlati tapasztalatai alapján mely eljárási elemekben látja a választási szervek szempontjából a legnagyobb kockázatot?

A választási szervekre elképesztően nagy teher hárul ebben a folyamatban. Egyrészt először kell alkalmazniuk az új szabályokat, amelyeket ráadásul csak néhány hónapja alkotott meg a jogalkotó, így a felkészülési idő nagyon kevés volt. Másrészt a köztársasági elnök döntése, amely szerint az országgyűlési és az európai parlamenti választásra nem egy napon kerül sor, nagyon megnehezíti a végrehajtást: akkor, amikor még a végleges eredmény megállapításán, a jogorvoslatok elbírálásán dolgoznak majd a választási szervek, már javában megindul az európai parlamenti választásokra a jelölő szervezetek nyilvántartásba vétele, az ajánlások gyűjtése. A legkockázatosabb pont pedig mindenképpen a levélben szavazás lesz. Ezt a módszert már évtizedek óta sikeresen használják több európai országban, nálunk azonban teljesen hiányzik ennek a gyakorlata, és végső soron még annak a kockázata is fennáll, hogy meg kell ismételni a levélben szavazást. Ez azt eredményezné, hogy leghamarabb júliusban alakulhatna meg az új parlament.

Nemrég megjelent monográfiája A választójog alapjogi tartalma és korlátai címet viseli. Miben különbözik ez a könyv az elmúlt két évtized választójogi tárgyú tanulmányaitól?

Amikor a választópolgár a választás napján leadja a szavazatát, nemcsak a közhatalom demokratikus gyakorlásában vesz részt, hanem egyben a legfontosabb politikai részvételi jogát is gyakorolja. A választójog és annak gyakorlása tehát nem kiváltság, nem az állam „ajándéka”, hanem a politikai közösség tagjait megillető alapjog. Ha pedig megállapítjuk, hogy alapjog, szükséges, hogy az alapjogokra vonatkozó dogmatikai kereteket alkalmazzuk a választójogra is, és ez alapján határozzuk meg tartalmát, korlátait és védelmének szabályait. Erre tesz kísérletet a könyv, és ehhez a hazai és nemzetközi alapjogvédelmórumok gyakorlatának elemzésére, a történeti és jogösszehasonlító módszer eredményeire épít.

Alkalmazhatóak e megállapítások a gyakorlatban, a választások mindennapjaiban?

A könyvet haszonnal forgathatják a tudomány művelői, gyakorló jogászok, a választási szervek tagjai, egyetemi hallgatók és a választójog lényegének megértésére törekvő választópolgárok is. Ugyanis ez az újfajta szemléletmód éppen abban segít, hogy morálisan jobban igazolható választ adjunk aktuális választójogi kérdésekre is. Egy nem régi példa: a választási regisztráció előírása azért volt alkotmányellenes, mert a választójogot mint alapjogot szükségtelenül korlátozta. A választójog alapjogi tartalmának megértése segít megválaszolni azt a ma még nyitott alkotmányjogi kérdést is, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés-e, hogy a szavazás napján külföldön tartózkodó választópolgárok, akik magyarországi lakóhellyel rendelkeznek, csak a külképviseleten, míg a külföldi lakóhellyel rendelkező választópolgárok levélben szavazhatnak áprilisban. Ha a választójog tartalmába nem tartozik bele az, hogy a távollévők szavazására milyen megoldást biztosít az állam – én e mellett érvelnék -, akkor az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azt kell vizsgálni, hogy van-e olyan ésszerű indok, amely a szavazás napján külföldön tartózkodó két csoport közötti különbségtételt indokolja. Ilyen ésszerű indokot pedig nem lehet fellelni, tehát a jelenlegi szabályozás nagy valószínűség szerint ellentétes az Alaptörvénnyel. Az ügy kimenetelének tétje nem is kicsi: ha az Alkotmánybíróság – akár a választás napja előtt, akár azt követően – az alkotmányellenességet megállapítja, az kihathat majd a választások eredményére, illetve a megválasztandó parlament legitimitására is.



Várjuk A választójog alapjogi tartalma és korlátai című kötet bemutatójára 2014. február 14-én az ELTE ÁJK Kari Tanácstermében.