ORAC Kiadó

Sportjog, 2020/2., 1-5. o.

THE COAST IS CLEAR

DIE LUFT IST REIN

Az írás a hivatásos sportolók foglalkoztatására vonatkozó szabályozás három különös kérdésével foglalkozik. Egyrészt bemutatja a Munka Törvénykönyve egyes jogintézményei milyen eltérésekkel alkalmazandók a sportról szóló 2004. évi I. törvényre. Másrészt áttekinti a sportolói munkaszerződés megkötésekor mely különös feltételekben szükséges megállapodnia a sportszervezetnek és hivatásos sportolójának. Harmadrészt a járványügyi veszélyhelyzet speciális kérdéseit vizsgálja az írás. Milyen segítséget jelentettek a sportban a szektorsemleges átmeneti különös munkajogi szabályok? Mely közterhektől „szabadította meg” más ágazatok mellett a sportot a jogalkotó? És miként került a sportszervezet a labdarúgásban kedvezőbb helyzetbe valamennyi más munkáltatóhoz képest?

The study deals with the question of the employment of professional athletes. Firstly, it shows with what deviation the legal instruments of the Labour Code are applicable according the Sports Act Nr. I. of 2004. Secondly, it gives an overview about the special conditions that the sports organization and the professional athlete have to agree upon at the conclusion of the sports contract. Thirdly, the study examines the special issues connected with the emergency situation due to the pandemic. How can help the sports the sector neutral temporary labour law regulations? From which dues is the sports “freed” by the legislator? And how did the football sports organisation get into the most favourable position compared to any other employer?

Die Studie handelt sich um drei spezielle Fragen betreffend die Beschäftigung von professionellen Sportlern. Einerseits vorstellt, mit welcher Abweichungen sind die einzelne Rechtsinstitute des Arbeitsgesetzbuches nach dem Sportgesetz Nr. I. von 2004 anzuwendend. Andererseits gibt es ein Überblick, welchen speziellen Voraussetzungen sollen die Sportorganisationen und die professionellen Sportler vereinbaren. Im dritten Teil untersucht die Studie die speziellen Fragen der epidemischen Lage. Wie helfen die sektorneutralen speziellen arbeitsrechtlichen Übergangsbestimmungen im Sport? Von welchen öffentlichen Lasten „befreite“ der Gesetzgeber den Sport neben anderen Branchen? Und wie setzte sich die Fußballsportorganisation in besserer Situation als alle anderen Arbeitgeber?

Számos jogalkotási „kanyar” után jutott el a sportban hivatásukat folytatók jogállásának szabályozása a hatályos állapotig. Ezen a helyzeten változtat átmenetileg a veszélyhelyzet szülte különleges jogrend. Írásom áttekinti egyrészt azt, hogy az általános munkajogi szabályokhoz képest milyen specialitásokat tartogat a sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Sporttörvény), másrészt megvizsgálom a veszélyhelyzet különös rendelkezéseit a sportban, miként is tette még különösebbé a jogalkotó. Hogy ne távolodjon el a jog a sporttól, ezért először bemelegítünk a hivatásos sportolók munkaviszonyának speciális rendelkezéseivel. Majd meghalljuk a kezdő sípszót: a veszélyhelyzet jogalkotását megalapozó alkotmányos háttér rövid ismertetésével. És következik a mérkőzés: a különleges jogrendben a sportolók munkaviszonyát a veszélyhelyzetre szólóan, átmenetileg érintő rendeletek. A kézirat lezárásakor még nem volt tudható, mennyi van hátra e páratlan helyzet meccséből – a lefújásig…

1. Bemelegítés – a hivatásos sportolók munkaviszonyáról

A pályára lépés, azaz a veszélyhelyzet specialitásainak áttekintése előtt hasznos a rövid munkajogi tréning: hasznos megismerni, hogy mitől is térnek el, kivételt jelentve e jogrend szabályai. Az Sporttörvény szerint a hivatásos sportoló (a továbbiakban: sportoló) a sportszervezettel kötött munkaszerződés vagy megbízási szerződés alapján fejti ki sporttevékenységét, feltéve, hogy a megbízási díj a számvitelről szóló törvény alapján bérköltségként kerül kifizetésre [8. § (1) bekezdés]. Töprengek a törvényszövegen. Rendhagyóan állapítja meg az Sporttörvény a szerződéstípus-választás lehetőségét. Mert önmagában a díjazás költségelszámolása hozza választási helyzetbe a szerződő feleket a megbízási és a munkaszerződés között. Ez a lehetőség felülírja a két kötelem tartalma közötti, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) által kodifikált különbséget. Hiszen akkor is köthető megbízási szerződés, ha a tevékenység jellegében a munkaviszony minősítő jegyei dominálnak. A munkaügyi hatóság az ellenőrzés során megállapított tényállás, a tényleges foglalkoztatás alapján minősíti a felek közötti jogviszonyt [a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 1. § (5) bekezdés]. Az ehhez kapcsolódó, a törvényt konkretizáló ítélkezési gyakorlat szerint a minősítésnél a felek között létrejött szerződés tartalma az irányadó (BH 2003.432.). A munkaviszony szükségszerű ismérvei a személyes, a munkaadó (esetünkben a sportszervezet) által kijelölt helyen, a munkaeszközeivel, erőforrásaival történő munkavégzés, a rendelkezésre állási kötelezettség, valamint a sportszervezet korlátlan utasításadási, irányítási és ellenőrzési joga (Legf. Bír. Kf.IV.37.672/2002.). A Sporttörvény kivételétől eltekintve tehát nem az a meghatározó, miből, hanem hogy mit finanszíroznak. A gyakorlat szerint az egyéni sportágakban kötnek inkább megbízási szerződést, a csapatsportban a munkaviszony a jellemző. Jobban szolgálja az összetartást.

1.1. A munkaviszony különös szabályai – az Mt.-től eltérően alkalmazandó rendelkezések

A sport-munkaerőpiac sajátos piac, a hivatásos sportoló játékjoga különleges áru, ezért is állapít meg a Sporttörvény kivételeket az általános munkajogi rendelkezések alól.[1] A Sporttörvény szerint a sportoló munkaviszonya is az Mt. hatálya alá tartozik, de a munkajogi kódexet az eltérésekkel kell alkalmazni. Így a munkaszerződés csak határozott időtartamra köthető, abban próbaidő nem köthető ki [Sporttörvény 8. § (2) bekezdés a)‒b) pont]. Összességében a sportnak egy munkáltatónál általában nem jelentkező elvárásai (pl. az új vezetőedző más elgondolása a csapat játékstílusáról) szükségszerűen felülírják az Mt. szabályát, miszerint a határozott idejű munkaviszony tartama az öt évet nem haladhatja meg, ideértve a meghosszabbított és az előző határozott időre kötött munkaszerződés megszűnésétől számított hat hónapon belül létesített újabb határozott tartamú munkaviszony tartamát is [192. § (2) bekezdés].

A munkaidőre vonatkozó, az Mt.-től eltérő egyik rendelkezés szerint ugyancsak mellőzhetetlen a munkaszüneti napi rendszeres foglalkoztatás lehetősége [Sporttörvény 8. § (2) bekezdés d) pont]. Az Mt. „fizetett ünnepeinken”[2]

a) a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben (pl. színház, vendéglátás),

b) az idényjellegű (pl. szüret, sípálya, tóparti strand) vagy a megszakítás nélküli tevékenység (pl. tömegközlekedés, távfűtés), továbbá

c) társadalmi közszükségletet kielégítő (pl. egészségügy), vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához ‒ a szolgáltatás jellegéből eredően ‒ e napon szükséges munkavégzés (pénzügyi szolgáltatás) esetén, vagy

d) külföldön történő munkavégzés során teszi lehetővé a munkaidő beosztását [102. § (2) bekezdés].

Végigfutva a listán, a d) pont alatti lehetőség a sportolók tekintetében is feltétlenül megalapozná a munkaszüneti napi munkavégzést. Egyetemistaként néztem, ahogyan 1984-ben – az akkor munkaszüneti napnak tekintett április 4-én – Isztambulban legyőzte a magyar válogatott 6‒0-ra a törököket. És a b) pontban említett idény részben ugyancsak alapot adna egyes szabadtéri sportágak esetében a munkaidő ünnepnapra történő beoszthatóságának.

A Sporttörvény az Mt. szerint a munkáltató által kivételesen [pl. idénymunka, készenléti jellegű munkakör, több műszakos vagy megszakítás nélküli tevékenység; 94. § (2) bekezdés] egyoldalúan megállapítható hathavi munkaidőkeret alkalmazását teszi lehetővé, ami a munkajogi tekintetben a legrugalmasabb munkaidőgazdálkodási kondíciót biztosítja a sportszervezetnek. Ehhez járul még hozzá az a lehetőség, hogy ekkor – hacsak a sportszervezet és sportolója megszorítóbb tartalmú megállapodást nem köt – a heti két pihenőnap legfeljebb hathavonta (a munkaidőkeret tartama alatt) részben vagy egészben összevontan is kiadható [Sporttörvény 8. § (2) bekezdés d) pont]. Mindez a legrugalmasabb heti pihenőnap-beosztási rendelkezés, ugyanis az Mt. legalább havonta egy heti pihenőnap biztosítását kötelezővé teszi [105. § (3) bekezdés]. A Sporttörvény különös szabálya azt követeli meg, hogy – amellett, hogy akár heteken át megszakítás nélkül, mindennap „sportoljanak” – a munkaidőkeret lejártáig kiadásra kerüljön minden pihenőnap.

Egy másik témára váltva, a sportszervezet jogos gazdasági érdekét szolgálja – az Mt.-től eltérően – az összeférhetetlenség tételes szabályozása a munkavégzésre irányuló jogviszony létesítése tárgyában. A sportoló

a) csak a munkáltató előzetes írásbeli hozzájárulásával létesíthet sporttevékenységgel össze nem függő, vagy más sportágban való sporttevékenységre vonatkozó, további munkavégzésre irányuló jogviszonyt, valamint

b) sporttevékenység folytatására sportágában – ide nem értve a nemzeti válogatott keretben megbízási szerződéssel történő szereplést – további munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesíthet [Sporttörvény 8. § (2) bekezdés e) pont].

Az Mt. ezzel szemben csupán csak azt szögezi le: a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt – kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja (pl. sztrájk) – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné [8. § (1) bekezdés]. Azaz, a jogalkotó a versenyszférában kizárólag egy általános magatartási követelményt fogalmaz meg, és a munkaadókra bízza, hogy belső szabályzataikban maguk konkretizálják, mely tevékenységet tiltanak, és mit kötnek hozzájáruláshoz.

A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás esetében az Mt. munkavállalójához képest egy esetben többletjogosítványt kap a sportoló. A nemzeti válogatott keretben történő szereplésére ‒ ha az nem megbízási szerződés alapján történik – a sportoló előzetes hozzájárulása alapján kerülhet sor [Sporttörvény 8. § (2) bekezdés f) pont]. Ilyen joga a munkavállalónak nincs, ha a munkáltató utasítására átmenetileg más munkaadónál kell dolgoznia [Mt. 53. § (1) bekezdés]. Az érem másik oldala, a Sporttörvény a válogatottban történő szereplés kivételével az Mt.-nél jobban szolgálja a sportszervezet gazdasági érdekeit. Összességében meghaladhatja a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás időtartama egy naptári éven belül az Mt. szerinti 44 munkanapot (352 órát), így a sportolót a játékjog használati jogának ideiglenes átadásával „kölcsönjátékosként” más sportszervezet is foglalkoztathatja – akár egy szezonon keresztül [Sporttörvény 8. § (2) bekezdés f)‒g) pont]. Az Mt. alapján ugyanakkor a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás időkorlátjának átlépéséhez már munkaszerződés-módosítás vagy kollektív szerződés ezt lehetővé tévő rendelkezése szükséges.

1.2. Sportolói munkaszerződés – amit az Mt.-ben nem találunk

Különösen bővíti a Sporttörvény a munkaszerződés kötelező tartalmi elemeit. Az Mt. szerint csupán az alapbérben és munkakörben kell a feleknek megállapodniuk [45. § (1) bekezdés]. A Sporttörvény szövege szerint ugyanakkor a sportolóval kötött munkaszerződés csak akkor jön létre, ha ezenkívül tartalmazza még a munkavégzés módjára, a munka- és pihenőidőre, a szabadság kiadására, valamint a munka díjazására vonatkozó megállapodást [8. § (3) bekezdés]. Az Mt. alapján a felsoroltak kérdésében egyetlen kivételtől eltekintve (az általános teljes napi munkaidő mértékékétől eltérő tartamú munkaidő – pl. részmunkaidő) a törvényi keretek között a munkáltató határoz. Így például utasítást ad a munkavégzés módjára, beosztja a munka- és pihenőidőt, hét munkanap/év szabadság kivételével – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – dönt a szabadság kiadásáról. Az alapbéren túl a munkabér további jogcímeit és a jogosultsági feltételeket (pl. a jogszabályban egyébként nem szabályozott prémium, mozgóbér vagy bónusz) a gyakorlat tapasztalatai alapján a munkaadók többnyire a gazdasági érdekeik változásához igazítható belső szabályzatokban állapítják meg. Mert vélhetően mást ér egy gól díjazása, ha azzal ugyanaz a csapat a bajnokságot nyeri meg vagy csupán a kiesési rangadón szépít.

Nincs az Mt.-ben olyan tartalmú rendelkezés, ami alapján viszont a Sporttörvény szerint semmis az a szerződés, amellyel a sportszervezet a hivatásos sportoló részére a sporttevékenységére kötött munkaszerződésben vagy megbízási szerződésben foglaltakon túl anyagi előnyt biztosít [8. § (4) bekezdés]. Amint Sárközy Tamás professzor írja, ezért is épült be a Sporttörvény 9. § (3) bekezdésébe a játékjog használatáért való díjazás (a sportzsargonban aláírási pénz) a munkaszerződésbe, ami tehát nem érvénytelen.[3] Végül, példaértékű, hogy a Sporttörvény kötelezővé teszi a sportszervezetnek – akár munkáltatóként, akár megbízóként – a sportoló javára élet- és sportbaleset-biztosítás megkötését [8. § (5) bekezdés]. Mert, hogy a sporton kívül is elég sok, fokozottabb baleseti kockázattal, illetve a megbetegedés esélyével járó tevékenység van (pl. az építőiparban, az öntödékben, kohókban).


2. A kezdő sípszó – a veszélyhelyzet kihirdetése

A sport- és munkajogból – jogágat váltva – rövid alkotmányjogi kitérő. Az Alaptörvény állapítja meg a különleges jogrend fogalmát. Ennek egyik lehetséges eleme a veszélyhelyzet, amit a Kormány hirdet ki. A veszélyhelyzetben a Kormány olyan rendeletet alkothat, amellyel egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. Ezen rendeletek a veszélyhelyzet megszűnésével hatályukat vesztik [Alaptörvény 53. cikk].

Az idézett, Alaptörvényben foglalt felhatalmazás alapján a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendeletben a Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető, tömeges megbetegedést okozó humán járvány következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében Magyarország egész területére veszélyhelyzetet hirdetett. A kezdő sípszó a különös szabályok megalkotásához.

3. A mérkőzés – tudósítás a veszélyhelyzet helyzeteiről

Az első említésre méltó esemény a munkaviszony környezetét, és ennek folyományaként a sportszervezetek jogos gazdasági érdekeit érintette. A 46/2020. (III. 16.) Korm. rendelet szerint a sportrendezvény nézők nélkül, zárt körülmények között tartható meg [4. § (3) bekezdés]. A labdarúgásban – mint Magyarországon a legmagasabb számú közönséget vonzó sportágban – a stadionok kapuja után a pályákat is bezárták. A Magyar Labdarúgó Szövetség (a továbbiakban: MLSZ) elnöksége 2020. március 16-án azonnali hatállyal felfüggesztette a szövetség valamennyi szervezett versenyprogramját és képzési eseményét átmeneti időre, újabb döntéséig. A felfüggesztés idejére mindennemű személyes részvételű sporttevékenység (pl. edzés) szüneteltetése is javasolt.[4]

3.1. Áll a meccs – Jár-e az állásidőre járó díjazás?

Az Mt.-nek – a sportoló munkaviszonyára is irányadó rendelkezése szerint – a munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget (állásidő) ‒ az elháríthatatlan külső okot kivéve ‒, alapbér illeti meg [146. § (1) bekezdés]. Kérdés, hogy jogszabály, illetőleg az MLSZ idézett határozata elháríthatatlan külső okként lehetetlenné tette-e a sportolók foglalkoztatását?! Az Mt. 146. § (1) bekezdésének egyik eleme az, hogy a munkáltató (a sportszervezet) a foglalkoztatási kötelezettségét nem teljesíti. Állásidőről csak akkor van szó, ha a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidőben kész és képes a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítésére, vagy a munkáltató által meghatározott időben a munkahelyen – megfelelő állapotban – rendelkezésre áll és kész a munkavégzési kötelezettség teljesítésére. Azaz, például a sportoló nem sérülése folytán nem jelenik meg az edzésen.

Az Mt. 146. § (1) bekezdése arra is utal, hogy a foglalkoztatási kötelezettséget a munkáltató a beosztás szerinti munkaidőben köteles teljesíteni. E szabályból nem az a következtetés adódik, hogy amennyiben a munkáltató a munkaidőt nem osztja be [Mt. 97. § (1) bekezdés], úgy az állásidő szabályainak alkalmazása sem jöhet szóba. Az uralkodó szakmai álláspont az, hogy a teljesítésre kész munkavállaló számára a munkáltató köteles beosztani a munkaidőt, ennek elmulasztása nem eredményezheti az állásidő szabályai alkalmazásának mellőzését. A sportszervezet oldaláról nézve megtakarítást jelenthetett az állásidőre járó díjazás tekintetében, hogy – munkaidőkeret alkalmazásával – a munkaidőt úgy osztották be, hogy abból minél rövidebb tartam essen az állásidőre, ily módon csökkentve az annak tartamára járó díjazást. Feltéve, ha ezt a sportoló munkaszerződése engedte, mert, hogy a Sporttörvény szerint a kontraktus egyik kötelező tartalmi eleme a munka- és pihenőidőre vonatkozó megállapodás [8. § (3) bekezdés]. Ennek apropóján jegyzem meg, a munkaidő mértékén kívül kétséges, hogy miért szükséges általában megállapodni a munkaszerződésben a munka- és pihenőidőről?! Az Mt. szerinti munkaidő-maximumok és pihenőidő-minimumok ugyanis a sportoló munkaviszonyára is alkalmazandók, ezen túlmenően pedig az általános munkajogi szabályok alapján a sportszervezet dönthetne munkaadóként a beosztásról.

Visszatérve az Mt. 146. § (1) bekezdéséhez, a törvényi tényállás leginkább vitatott eleme az „elháríthatatlan külső ok” fennállta, hiszen ebben az esetben a munkáltató mentesül a munkadíj megfizetésének kötelessége alól. Mértékadó szakirodalmi vélemény szerint elháríthatatlan külső oknak tekinthető a munkáltatót vagy a munkavállalót érintő hatósági intézkedés a keresőképtelenség orvosi megállapításának hiányában (karantén). A munkáltatói működés teljes – jogszabály általi – megszüntetése (tilalma) a munkáltató alapbérfizetési kötelezettségét ugyancsak megszünteti. Ezen túlmenően a munkáltató működésének jogszabály általi korlátozása minősülhet még elháríthatatlan külső oknak, azaz foglalkoztatás hiányában a munkavállaló ekkor sem lesz díjazásra jogosult. Ennek megítélése azonban az eset összes körülményének vizsgálatával lehetséges.[5] Mindezek alapján ítélendő meg a sportoló állásidőre való jogosultsága is. Ha például lakókörnyezetében edzhet, máris lehetséges a munkavégzési kötelezettség teljesítése. Ahogyan a sportszervezet irodájából átmenetileg otthoni munkavégzésre (home office) kötelezett alkalmazottnak.

3.2. Mérkőzés közben – közteher-mentesítés

Gyorsan jött a következő említésre méltó jogszabályi változás. A 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet alapján a veszélyhelyzet folytán leginkább megbénult szektorokban, így a turisztikai, a vendéglátóipari, a szórakoztatóipari, a szerencsejáték, a filmipari, az előadóművész, a rendezvényszervező mellett a sportszolgáltatást nyújtó ágazatban működő gazdasági egységekben 2020. március, április, május és június hónapokra a foglalkoztatott

a) munkavállalók esetében a munkáltató mentesül a munkabér utáni közterhek megfizetése alól,

b) munkavállaló munkabérét terhelő járulékok közül kizárólag a természetbeni egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség áll fenn azzal, hogy annak havi mértéke nem haladhatja meg az egészségügyi szolgáltatási járulék havi összegét, a 7710 forintot [4. § (1) bekezdés].

A 61/2020. (III. 23.) Korm. rendelet az előbb idézett 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet közterhekkel kapcsolatos részletszabályaihoz kapcsolódva a következőket állapítja meg: Többek között a sporttevékenység (TEÁOR és TESZOR 93[6]) tényleges főtevékenységként végző

a) a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény alapján fennálló szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget nem kell teljesítenie kifizetőnek a munkaviszonyban foglalkoztatott természetes személy foglalkoztatása tekintetében,

b) a járulékfizetési kötelezettséget a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szabályaitól eltérően foglalkoztatónál munkaviszonyban foglalkoztatott természetes személy esetében úgy kell teljesíteni, hogy a járulékalapot képező jövedelem után kizárólag a 4 százalékos mértékű természetbeni egészségbiztosítási járulékot, de legfeljebb 7710 forint összeget kell megfizetni.

E szabályokat a 2020. március, április, május és június hónapra vonatkozó adó- és járulékfizetési kötelezettség esetében kell alkalmazni. A Tbj. szerinti járulékfizetés teljesítése nem érinti a biztosított társadalombiztosítási és munkaerőpiaci ellátásokra való jogosultságát és az ellátások összegét. És még egy kedvezmény: nem keletkezik a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény szerinti szakképzésihozzájárulás-fizetési kötelezettsége 2020 márciusától júniusáig a sporttevékenységet a TEÁOR és TESZOR 93 szám szerint főtevékenységként végző sportszervezetnek [61/2020. (III. 23.) Korm. rendelet 1. § (1)‒(5) bekezdés].

3.3. A foglalkoztatási feltételek rugalmasabbá tétele és a csökkentett munkaidő támogatása

Az előbbiekben már hivatkozott 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet érintette először a veszélyhelyzet apropóján az Mt.-t. A sportszervezettel munkaviszonyban álló sportolók esetében – tevékenységük jellegéből eredően, véleményem szerint a leállásra figyelemmel – nem érintette a sportolókat azon két szabály, melyek szerint

a) a munkáltató a közölt munkaidő-beosztást az Mt. 97. § (5) bekezdésében előírt minimum 96 órás határidőtől eltérően is módosíthatja, valamint

b) a munkáltató a munkavállaló számára az otthoni munkavégzést és a távmunkavégzést egyoldalúan elrendelheti [47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet 6. § (2) bekezdés a)‒b) pont].

Ami viszont a veszélyhelyzethez való igazodás legnagyobb esélye: e jogszabály felhatalmazást adott arra, hogy a munkavállaló és a munkáltató (sportoló és sportszervezet) az Mt. rendelkezéseitől külön megállapodásban eltérhessenek [47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet 6. § (4) bekezdés]. Az írásnak nem tárgya annak boncolgatása, hogy a veszélyhelyzetre figyelemmel szükség volt-e – a nyelvtani interpretáció szerint – teljes körű felhatalmazást biztosítani a munkáltató és a munkavállaló megállapodásának az Mt.-től való eltérésre. Megítélésem szerint, célhoz kötötten kell értelmezni e felhatalmazást. Az egyik kiemelt cél, hogy a munkaviszony túlélje a válságot, de ez a foglalkoztatót ne roppantsa meg, hogy maradjon a járvány után is munkát adó. Meg lehet például állapodni arról, hogy az állásidőre, ha kizárólag a munkáltató döntése folytán – és nem elháríthatatlan külső ok következtében – a cég leáll, ennek tartamára az alapbér helyett annak 50 százaléka járjon [Mt. 146. § (1) bekezdés].[7]

Utóbb részben korrigált a jogalkotó. A 104/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet kimondja: a felek megállapodásában tabu az Mt. szerinti leghosszabb napi és heti munkaidő [Mt. 99. §], valamint a minimális napi és heti pihenőidő [Mt. 104‒106. §]. Ugyanezen jogszabály a sportszervezetek számára is páratlan flexibilitást hoz a munkaidőszervezésben – akár a veszélyhelyzet utáni két évre. A 104/2020. Korm. rendelet szerint ugyanis

a) a munkáltató legfeljebb 24 havi munkaidőkeretet rendelhet el, továbbá

b) a rendelet hatálybalépését (IV. 11.) megelőzően elrendelt munkaidőkeretet legfeljebb 24 havi időtartamra meghosszabbíthatja [1. § (1)‒(2) bekezdés].

Azaz, ebbe akár közel két bajnoki idény is „belefér”.

Ezt követte a 105/2020. (IV. 10.) Korm. rendeletet, amely a munkaszerződés-módosítást megelőző munkaidő 25 százalékát elérő, de a 85 százalékát meg nem haladó részmunkaidő kikötésére biztosít – e jogszabály szerinti egyéb feltételek teljesülése mellett – a munkavállalónak a kieső béréért cserében támogatást. Az összegnek két limitje van. Egyrészt mindez három hónapra az alapbér általános szabályok szerint megállapított személyijövedelemadó-előleggel, járulékokkal csökkentett összegének a kieső munkaidőre járó arányos részének 70 százaléka. Másrészt a támogatás havi összegének meghatározásakor a maximálisan figyelembe vehető alapbér adókkal és járulékokkal csökkentett összege nem haladhatja meg a kérelem benyújtásakor hatályos, adókkal és járulékokkal csökkentett kötelező legkisebb munkabér kétszeresét [3. § (3)‒(4) bekezdés]. Ez számításom szerint 214 130 forint.

Nem kérelmezhet viszont valamennyi sportszervezet és alkalmazottja, mert e körből a jogszabály kizárja – többek között – az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) 1. §-ában felsorolt szervezeteket, amelyek között említendők a Ptk. szerinti egyesületek is [105/2020. (IV. 10.) Korm. rendeletet 1. § d) pont]. A Sporttörvény pedig a sportszervezetek között definiálja a sportegyesületet, ami a Civil tv. és a Ptk. szerint működő olyan egyesület, amelynek alaptevékenysége a sporttevékenység szervezése, valamint a sporttevékenység feltételeinek megteremtése [16. § (1) bekezdés].

3.4. A sportszervezet szabad pályája – 70 százalékos „labdabirtoklás”

A veszélyhelyzetnek a sportot érintő szabályainak sorában a 142/2020. (IV. 22.) Korm. rendelet a veszélyhelyzet idején alkalmazandó egyes munkajogi szabályokról (a továbbiakban: 142/2020. Korm. rendelet) jutunk képzeletbeli mérkőzésünk legnagyobb helyzetéig. A veszélyhelyzet ideje alatt (annak megszűnéséig) az MLSZ által kiírt versenyrendszerben szereplő sportszervezet az általa labdarúgás sportágban

a) munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében foglalkoztatott sportolót, illetve

b) munkaviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében foglalkoztatott sportszakembert (pl. edző)

megillető rendszeres havi díjazást írásbeli nyilatkozatával egyoldalúan legfeljebb 70 százalékkal csökkentheti.

Megbízási jogviszony esetén akkor csökkenthető a díjazás, ha a megbízási díj a számvitelről szóló törvény alapján bérköltségként kerül kifizetésre.

Ezen jogszabályi feltételek vonatkoznak a labdarúgás mellett a látványcsapatsportban (kosárlabda, vízilabda, kézilabda, jégkorong)[8] működő országos sportági szakszövetség erre irányuló döntése alapján a szakszövetség által kiírt versenyrendszerben szereplő sportszervezetnél foglalkoztatott sportolót vagy sportszakembert megillető rendszeres havi díjazás csökkentésére [2‒3. §].

A jogalkotó tehát a szerződés egyik alanya tekintetében túllépte azt a lehetőséget, miszerint munkaviszony esetén a sportszervezet és a sportoló megállapodása az Mt.-től a veszélyhelyzet idejére eltérhet. A díjazás vonatkozásában nem kell konszenzusra jutni, a sportszervezet – miután a Sporttörvény 8. § (3) bekezdése szerint a munkabér mint gyűjtőkategória valamennyi jogcíme kötelező eleme a munkaszerződésnek – annak egyoldalú módosításával élhet akár a „Csapat” túlélését jelentő megoldáshoz.

A mérkőzés lefújása előtti kérdés: miért nem ez az általános szabály az Mt. hatálya alá tartozó valamennyi munkaviszony esetében? Vagy legalább a sportágazattal a veszélyhelyzet által hasonlóan sújtott turisztikai, vendéglátó- és szórakoztatóipari vagy előadóművészeti szektorban? Valamely, a szurkoló számára ismeretlen motiváció lehet. A 2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról ugyanis megköveteli: a jogszabály előkészítőjének feladata, hogy a jogalkotás elmaradásának várható következményeit mérlegelje, és akkor tegyen javaslatot a jogszabály megalkotására, ha az a szabályozási cél eléréséhez feltétlenül szükséges [15/A. §].

Hogy például játszhasson újra minden csapat, mi pedig a lelátóról szurkolhassunk…


 

Horváth István
tanszékvezető, habilitált egyetemi docens
(Eötvös Loránd Tudományegyetem)



[1] Sárközy Tamás: Magyar sportjog az új Polgári Törvénykönyve után, Budapest, 2015, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, 98.

[2] Mt. 102. § (1) Munkaszüneti nap: január 1., március 15., nagypéntek, húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25‒26.

[3] Sárközy Tamás: i. m. 100.

[4] Forrás: https://szovetseg.mlsz.hu/hir/az-mlsz-felfuggesztette-szervezett-versenyprogramjait; A letöltés időpontja: 2020. május 20.

[5] Magyar Munkajogi Társaság elnöksége ‒ Munkajog folyóirat szerkesztőbizottsága: Összefoglaló egyes munkajogi szabályok alkalmazásáról a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet által elrendelt veszélyhelyzet időtartama alatt; https://munkajogilap.hu/osszefoglalo-egyes-munkajogi-szabalyok-alkalmazasarol-a-veszelyhelyzet-kihirdeteserol-szolo-40-2020-iii-11-korm-rendelet-altal-elrendelt-veszelyhelyzet-idotartama-alatt/

[6] 93 – Sport-, szórakoztató, szabadidős tevékenység
Egyéb szórakoztatás, szabadidős tevékenység (932)
Mns egyéb szórakoztatás, szabadidős tevékenység (9329)
Vidámparki, szórakoztatóparki tevékenység (9321)
Sporttevékenység (931)
Egyéb sporttevékenység (9319)
Sportegyesületi tevékenység (9312)
Sportlétesítmény működtetése (9311)
Testedzési szolgáltatás (9313)

[7] Horváth István ‒ Dr. Szladovnyik Krisztina: Lehetőségek és kényszerek; A munkaviszonnyal kapcsolatos kérdések és javaslatok járványügyi veszélyhelyzet idején; Adó szaklap 2020/6.

[8] Forrás: https://emmiugyfelszolgalat.gov.hu/sport/szovetsegek/szovetsegek-elerhetoseg; A letöltés időpontja 2020. május 23.