Az alkotmányjognak asztalánál

Holló András könyve műfajt teremt. Egyszerre személyes és epikus. Bepillantást enged egy kevéssé ismert, nagytekintélyű intézmény mindennapjaiba, végigvezet a magyar alkotmánybíráskodás létrejötte első évtizedeinek izgalmas történésein. A szakmai memoárhoz áll legközelebb, de feltűnő vonása, hogy félútról pillant vissza. Részint, mert ő maga még szellemi alkotóereje teljében van, részint pedig azért, mert a honi alkotmánybíráskodás mibenléte még jócskán formálódik a jelenben is, tehát csupán kezdeti szakasza zárult le. Ennek az első korszaknak egyedi módon és egyéni szemszögből megírt, az élőbeszéd elevenségét is hordozó látlelete a kezünkben tartott könyv. Olyan ember írta, aki a Magyar Alkotmánybíróság genezisét nemcsak közelről szemlélte, hanem annak formálódására nem csekély mértékben maga is rányomta bélyegét. Főtitkárként, bíróként, elnökként, helyettes elnökként dolgozott, mindig nagy szakmai alázattal, az Alkotmánybíróságnak a politikai és a jogrendszerben betöltött szerepéhez folyvást a legnagyobb tisztelettel közelítve. A jogállam feltétlen tisztelete – talán így jellemezhetném leghívebben alkotmánybírói habitusát. Tisztelet, amelyet páratlan eleganciával képviselt. Az alkotmánybírói kollégiumban méltatlan, személyeskedő vitába soha nem bocsátkozott, hozzászólásai és az általa előkészített határozatok mindig alaposak és lényegre törők voltak.

Holló András emberi és szakmai karaktere alkotmánybírói mandátumának lejártával sem változott meg. Utánozhatatlan, tapintatos kritikai attitűd az övé, amely a könyv minden lapján átsüt. Az „alkotmányjognak asztalánál” egyforma méltóságú személyként foglalhat helyet mindenki, s a kronológiai logika mentén, módszeresen előadott szakmai kulisszatitkokat maga Holló András tálalja fel: jó étvágyat az olvasáshoz!

Balogh Elemér
jogtörténész, az Alkotmánybíróság tagja (2005–2014)