2020-09-09

Osztovits András: Online bíróságok és az igazságszolgáltatáshoz való jog – esély vagy veszély?

A tanulmány hamarosan megjelenik a Magyar Jogban

Bevezetés

„A Törvény kapujában őr áll. Ehhez az őrhöz eljő messze földről egy férfi, s bebocsátást kér a Törvény hajlékába. De a kapuőr azt mondja, hogy most nem engedheti be. (…) Ilyen nehézségekre nem számított a messziről jött férfi, hisz a Törvénynek, gondolja, mindig és mindenki számára elérhetőnek kell lennie.” Franz Kafka A per című regényének egyik legtöbbet idézett mondatai az igazságszolgáltatáshoz való jog legalapvetőbb elvárását fogalmazzák meg: az mindenki számára elérhető legyen.[1] A bírósági szervezeti, eljárási modellek fejlődése során ez egyre fontosabb szempont lett, a részletek kidolgozásánál növekvő hangsúlyt kapott az ezzel ellentétes hatást kiváltó szabályok módosítása.

Az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítása során mindig más és más akadályt kellett elhárítani, a legújabb kihívást pedig az információs technológia (a továbbiakban: IT) dinamikus fejlődése jelenti. Egyre inkább látni, hogy ez a változás a társadalmi, gazdasági folyamatok ma ismert modelljeit lényegesen átrajzolja, hatásait tekintve az ipari forradalom következményeit is felülmúlja. Vélemény különbségek inkább csak ennek a folyamatnak az időtartamával kapcsolatban vannak.[2]

Az IT fejlődése két módon is kihívás elé állítja az igazságszolgáltatási rendszereket. Egyrészt, az online térben létrejött jogviszonyok nem feltétlenül oldhatók meg a hagyományos perjogi keretek között (a bizonyítékok elérhetősége, kezelhetősége, peranyagszolgáltatás lehetőségei, feldolgozhatósága miatt). A másik kihívás az igazságszolgáltatással szembeni társadalmi elvárások változása. A bíróságok működésével kapcsolatban mára kialakult alapelvek, standardok egy kétszáz éves fejlődés eredményei. De éppen az a radikális változás, ahogy az IT átalakítja a mindennapokat, szükségszerűen átalakíthatja az igazságszolgáltatással szembeni követelményeket is. Ennek a folyamatnak a felismerése a jogirodalomban is megjelent, elsősorban angolszász szerzők műveiben.[3] Talán nem véletlen, hogy éppen ezekben az országokban ismerték fel legelőször, hogy az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítása kiemelt jelentőségű kérdés.[4] Magyarországon Ződi Zsolt kutatásai emelkednek ki az IT és a jog kölcsönhatásáról[5], a hazai jogirodalom azonban egyelőre még adós az IT igazságszolgáltatásra gyakorolt „nyomásának” rendszerszintű végig gondolásával.

Ennek a tanulmánynak éppen ezért az elsődleges célja a figyelem felkeltése erre a jelenségre. Az I. fejezetben bemutatjuk a vonatkozó magyar szabályozásnak azokat a „kapuőreit”, amelyek hatásuk miatt az offline világban is akadályozzák az igazságszolgáltatáshoz való jog érvényesülését, valamint az elmúlt évek digitális fejlesztéseit, amik érdemben enyhítik ezeket. A II. fejezetben az igazságszolgáltatás alapelvei közül azokat tekintjük át, amelyek egy „tárgyalóterem nélküli bírósági eljárásban” prima facie sérülhetnek. Az ezt követő három fejezetben a legsikeresebb online működő bírósági platformokat és azok szabályozási sajátosságait mutatjuk be, végül – további vitára inspiráló – téziseket fogalmazunk meg. 

I. Igazságszolgáltatáshoz való jog

Ez a rendkívül komplex és szerteágazó alapjog nem egyszerűsíthető le azzal, hogy amennyiben egy ország biztosítja a polgári jogi igények bírósági úton való kikényszerítését, törvénnyel szabályozza az ehhez szükséges szervezeti és eljárási kereteket, akkor eleget tesz kötelezettségének. Nem véletlen, hogy hosszabb-rövidebb időszakonként újra és újra központi kérdéssé válik, mik azok a kafkai idézetben szereplő kapuőrök, amik akadályozzák a bírósági út igénybevételét.

A második világháború után – az angolszász országokból kiindulva – az igazságszolgáltatáshoz való jog reformjainak három hulláma figyelhető meg. Az első fókuszában a jogi segítségnyújtás biztosítása állt, szociális szempontok alapján. A hetvenes években induló második hullámban a hátrányos helyzetben levő csoportok érdekérvényesítésének megerősítése volt a cél, a kollektív igényérvényesítési perek (közérdekből indított per, társult per) szabályainak kialakításával. A harmadik – a jogviták mennyiségének egyre gyorsuló növekedése miatt – a bíróság centrikus kiindulási ponton változtatva, a bíróságon kívüli, alternatív vitarendezési módszerek kialakítását hozta.  Ebbe a fejlődési folyamatba illeszkedik a 2000-es évek elejétől egyre hangsúlyosabb igény az IT előnyeinek a bírósági eljárásokban való felhasználására, az online vitarendezési módszerek megteremtésére.[6]

A polgári eljárásjogok fejlődésének ez a három hulláma különböző időpontokban, de minden európai igazságszolgáltatási rendszerbe elérkezett és ma már elfogadottnak, természetesnek hatnak. Az egyes reform gondolatok a megfogalmazásuk, kialakításuk idején heves ellenérzéseket, szakmai kritikákat váltottak ki. Már most érzékelhető a szembenállás az online bíróságok gondolatával is[7], de éppen a történeti példák bizonyítják, hogy ami ma még elképzelhetetlen, az gyakran holnaputánra már kodifikált szabályokon alapuló, napi szintű gyakorlattá válik.[8]

Minden változtatás előtt egy látleletet készíteni az aktuális állapotról: hol találhatók nehézségek, milyen tényezők akadályozzák a jelenleg hatályos bírósági szervezeti-eljárási keretek között az igazságszolgáltatáshoz való jog tényleges érvényesülését. A pontos diagnózis elkészítése hosszabb kutatást igényel, ezért most csak a három leglátványosabb akadályt emeljük ki.

1. Szervezeti kérdések

A polgári jogi igények különbözősége miatt nehéz az összes lehetséges perfajtát homogén szervezeti és eljárási keretek között megoldani. Az eltérő és szerteágazó szabályozás viszont a kiszámíthatóságot, áttekinthetőséget, költséghatékonyságot csökkenti. A bírósági szervezeti, hatásköri kérdések megválaszolásánál különböző jogpolitikai célok és álláspontok ismertek. Így például van olyan vélemény, amely szerint a polgári per hatásköri szabályainak kialakításánál – hatékonysági, ügyelosztási szempontok mellett – a bírói előmenetel biztosításának lehetőségét is szem előtt kell tartani.[9] Magyarországon a polgári perekben elsőfokon eljáró bíróságok hatáskörének megosztásával (és ebből következően a másodfokú hatáskör kettéválasztásával) olyan strukturált bírósági szervezetrendszer működik, amely a nagyobb pertárgyértékű, összetettebb jogi megítélésű ügyeket a törvényszékekhez, a többi ügyet a járásbíróságokhoz utalja. Tény, hogy ez a megoldás végigkövethető a magyar perjogi tradícióban és megtalálható számtalan európai jogrendszerben is, hatékonysága azonban több szempontból is megkérdőjelezhető. Az elsőfok (és a másodfok) megkettőzésével több bírósági szervezeti egységet kell fenntartani, minden bíróság egy-egy önálló entitás, saját vezetővel, ügyelosztási renddel, amely ezáltal elsősorban a bírák, kisebb mértékben a jogi képviselők, legkevésbé a felek számára átlátható és követhető.

A hatásköri-illetékességi szabályok együttesen alkotják a törvényes bíróhoz való jog biztosítékát, és egyúttal egy olyan mátrixot hoznak létre, amelyen keresztül a bíróságok ügyterhelése is befolyásolható, alakítható. Az illetékesség szabályozásának kiinduló pontja, hogy a kényszerhelyzetben lévő alperes lakóhelyéhez igazodjon az általános illetékesség, amely szabály merevségét a különös illetékességi rendelkezések oldják. Az illetékességi szabály vagy az alperest, vagy a felperest részesíti előnyben abból a szempontból, hogy melyikükhöz közelebbi bíróságot jelöli ki. Ennek viszont csak a bíróság épületében való fizikai jelenlét szükségessége esetén van jelentősége és súlytalanná válik, ha a peranyagszolgáltatásra, az iratokhoz való hozzáférésre, a tárgyalás megtartására online módon is van lehetőség.

Ezt igazolja a fizetési meghagyásos eljárás 2009. évi módosításának sikere. A 2009. évi L. törvény hatálybalépéséig ez a nemperes eljárás is bírósági hatáskörbe tartozott, főszabályként ugyanazok a hatásköri-illetékességi szabályok vonatkoztak rá, mint a peres eljárásra. A fizetési meghagyásos eljárás közjegyzői hatáskörbe kerülését követően, annak elektronikus változatának kialakításával párhuzamosan, az illetékességi szabályok merevsége feloldódott, és jelenleg ott tart, hogy központilag kerül kijelölésre az adott fizetési meghagyás kibocsátására köteles közjegyző, aki nem feltétlenül – a korábbi általános illetékességi szabálynak megfelelően – a kötelezett lakóhelye szerinti lesz. A tapasztalatok azt mutatják, ezzel a megoldással mindenki nyert, a fizetési meghagyásos eljárás gyorsabb, hatékonyabb lett, egyúttal a közjegyzők közötti munkamegosztást is sikerült megoldani.[10] A fizetési meghagyásos eljárás sikere is azt támasztja alá: az illetékességi-hatásköri szabályozásnak elsősorban akkor van jelentősége, ha az fizikai jelenlétet is megkövetel, azonban ha egy szolgáltatás elsősorban vagy kizárólag online módon vehető igénybe, akkor ezeknek a szabályoknak a fontossága háttérbe szorul.

1.1. Javaslat a hatékonyság növelésére

Polgári perekben a hatásköri-illetékességi (és ezzel összefüggésben a bírósági szervezeti) szabályozás egyre kevésbé tudja követni a társadalmi-gazdasági változások dinamikáját, mivel egy nehézkes, nem elég rugalmas ügyelosztási mátrixot hoz létre. Egyre nehezebb megindokolni azt is, hogy miért van szükség az elsőfok (és ezáltal a másodfok) megosztására, amikor nemcsak a fővárosi és vidéki, hanem az egyes vidéki régiók között is lényeges különbségek mutatkoznak az ügyérkezésben, pertárgyértékben, pertípusokban egyaránt. A megoldás a fizetési meghagyásos eljáráshoz hasonló „egykapus bemeneteli rendszer”, amely országosan figyeli és kiegyenlíti az egyes bíróságok ügyterhelését. A tárgyaláson a fizikai jelenlétet kiváltó digitális eszközök igénybevételél a hatásköri-illetékességi szabályok jelentősége háttérbe szorul. Fontos kiemelni: az online bíróságok nem minden perfajta megoldására alkalmasak, de az új Pp. alapján járásbírósági hatáskörbe utalt ügyek közül a legtöbben hatékonyabban tudnák biztosítani az igazságszolgáltatáshoz való jogot.

2. Bírósági adminisztráció

A bírósági eljárás költsége nemcsak az illeték, hanem elsősorban az az idő, amit rá kell fordítani. A perek legidőigényesebb része a tárgyalás: ha több tárgyalási napot is kell tartani, arra a feleknek többször személyesen vagy jogi képviselőjük útján meg kell jelenniük. Ez az utazással, várakozással megnövelt időtartam a perköltségben (ügyvédi munkadíjban), a fél munkabéréből való kiesésben is jelentkezik.

A bírósági eljárás időtartamát, hatékonyságát közvetlenül befolyásolja a bírósági adminisztráció szervezettsége, hatásfoka. A beadványok kezelése, a határozatok kiküldése, a peranyaghoz való hozzáférhetőség az eljárás elejétől a végéig sok nappal, héttel tudja megnövelni a pertartamot és a költségeket.

2.1. A hatékonyság növelésére eddig megtett lépések

A bírósági adminisztráció területén az elmúlt években Magyarországon látványos fejlesztések történtek, amelyek 2018-ban a Digitális Bíróság elnevezést kapták.[11] Idetartozik valamennyi, a bíró, az ügyfél, az igazgatásban résztvevő munkatárs számára rendelkezésre álló informatikai alkalmazás és eszköz. Ezek között megkülönböztethetjük azokat, amelyek kifejezetten a bíró munkáját, az ítélkezési folyamatot segítik, azoktól az informatikai megoldásoktól, amelyek az ügyfeleket támogatják. Az előbbi kategóriába tartoznak a nyomtatvány kitöltő programok, amelyek jelenleg már alkalmasak a bírósági iratkezelő programban az új Pp. idézés és értesítés nyomtatványait automatikusan kitölteni. Jelenleg bevezetés alatt áll a közigazgatási, munkaügyi bíróságokon rendszeresített nyomtatványok automatikus kitöltését biztosító fejlesztés.

A bírák munkáját segíti a határidőket és az elévülést figyelő alkalmazás is, mind büntető, mind polgári ügyszakban. Ennek segítségével a legfontosabb, határidőhöz kötött eljárási eseményekről automatikus üzenetet kap a bíró, jelezve például az elévülési idő lejártát, a tárgyalási jegyzőkönyv-, a határozat írásba foglalásának határidejét vagy éppen a szünetelés esetén az eljárás megszűnésére vonatkozó határozat meghozatalának napját.

A Digitális Bíróság projekthez tartozik a bírósági határozatok szerkesztése, egységesítése, illetve azok közzétételének, anonimizálásának fejlesztése. Régi igény a jogászi társhivatásrendek, de a bírósághoz forduló jogalanyok részéről is, hogy a bírósági határozatok áttekinthető struktúrában, érthetően jelenjenek meg, ne legyenek törvényszékenként, régiónként eltérő szerkezeti, megfogalmazásbeli különbségek. A bírósági határozatok közzétételének első lépése az anonimizálás, amely sokáig papír alapon történt, komoly akadályát képezve a gyors megjelentetésnek. Az új IT megoldás ezt automatizálja, a folyamatot ezáltal hatékonyan lerövidíti.

A magyar bíróságokon jelenleg közel 900 beszédfelismerő szoftver segíti a bírákat abban, hogy a hanganyag leírása automatikusan, emberi közreműködés nélkül megtörténhessen. Ez – további fejlesztéseket követően – elérhet arra a szintre, hogy a jegyzőkönyvek, határozatok írásba foglalása során teljes mértékben kiváltsa a gépelési funkciót, lerövidítve ezzel az ügyintézési, eljárási időtartamokat.

A bírósághoz fordulás elősegítése érdekében beadványok benyújtását elősegítő támogató fejlesztésekre, a bíróságokkal való elektronikus kapcsolattartási és egyéb tájékoztató online felületek kialakítására került sor. Ki kell emelni ezek közül az elektronikus kapcsolattartás fejlődését, amellyel kapcsolatban komoly, tíz éve tartó jogalkotói szándék is megfigyelhető. A legtöbb bírósági eljárásban a jogi képviselők, illetve a jogi személyek kizárólag elektronikus úton nyújthatják be az eljárást kezdeményező okiratokat, illetve ezt követő és további beadványaikat, és a bíróság is ugyanígy juttatja el saját határozatait. Ez a jogszabályi és technológiai fejlődés önmagában rendkívüli mértékben csökkentette a pertartamot és a korábbi főszabály, a postai úton való kézbesítés során felmerülő gyakorlati problémákat is kiváltotta. Ma már csak jóval kevesebb esetben kell postai tértivevények alapján megállapítani a kézbesítés szabályszerűségét, az elektronikus kézbesítésnél nincsenek ilyen értelmezési bizonytalanságok.

A bírósághoz forduló felek tájékoztatása érdekében az egyes pertípusok időigényének várható időtartamáról egy online szolgáltatás ad tájékoztatást, amelynek segítségével (korábbi évek statisztikai adatai alapján) az állampolgárok megtekinthetik, hogy az egyes ügytípusokat az adott bíróságon (korábbi évek statisztikai adatai alapján) átlagosan mennyi idő alatt intézik el. Az alkalmazás haszna az is, hogy azokban a polgári perekben, ahol a felperes több bíróság közül választhatja ki, hogy hol indít pert, előzetesen tájékozódva tájékozódhat és össze tudja hasonlítani az átlagos időszükségletet.

A bíróságok működésével kapcsolatos panaszokat az ügyfelek – egy fejlesztésnek köszönhetően – online felületen is benyújthatják, amely egyúttal hatékonyabbá és átláthatóbbá teszik a panaszok feldolgozását, intézését is. Az igazságszolgáltatáshoz való jog egyik legrégebbi és legkonkrétabb akadálya a fizikai távolság a bíróság épületétől. Amennyiben másik országba vagy megyébe kell utaznia az ügyfeleknek, ez komoly szervezési, munkavégzési nehézségeket is okozhat, minden korosztály számára. Az egyik leglátványosabb fejlesztés a magyar bíróságokon az elmúlt években a távmeghallgatási rendszer kiépítése volt, amely alkalmas a tárgyalótermi kép- és hangfelvétel rögzítésére, illetve továbbítására.

Ebből a rövid áttekintésből is kiderül, hogy a magyar bíróságokon egyre több minden zajlik már most digitálisan, egyszerűsítve a bírák munkáját, gyorsabbá téve az eljárásokat és megkönnyítve a bírósághoz való jutás jogának érvényesítését. Mindez ugyanakkor öngerjesztő folyamatokat indít el a társadalom és a bíróságok egymáshoz való viszonyában. Ahogy egyre csökken az átlagos pertartam, úgy egyre nő a társadalom elvárása is a bíróságokkal szemben: ami még egy-két évvel ezelőtt ésszerű határidőnek minősült, amely pertartamot látatlanban elfogadták volna előre a felek, az ma vagy holnap már hosszúnak minősül. Tehát ami az egyik oldalról áldás, az a másik oldalról újabb kihívás és folyamatos fejlesztés elé állítja a bíróságokat.

3. Jogi ismeretek hiánya

Állandó visszatérő érv, hogy a jog tudásának hiánya senkit nem mentesít.  Ettől meg kell különböztetni azt a helyzetet, amikor a jogviszony egyik alanya igyekszik kellő körültekintéssel megismerni jogi lehetőségeit, de már a rendelkezésre álló források is szűkösek. Egy hétköznapi példával – amelynek tényállása a magyar jogászok számára sem lehet ismeretlen – szemlélteti mindezt a Katsh – Rabinovich szerzőpáros[12]: Sarah és Joseph két kisgyerekkel, némi vagyonnal hét év házasság után úgy dönt, hogy elválik. Sarah szeretne tájékozódni, ezért felkeresi az egyik közeli ügyvédet, aki elmondja neki, hogy hosszú és költséges bírósági eljárás vár rá és azt a tanácsot adja, hogy szüntessen meg minden kommunikációt a férjével. Sarah tovább keresgél az interneten, és ott látja, hogy van mediációs eljárás, de erről az ügyvéd hallani sem akart. Bár úgy érzi, még mindig nem tud eleget, ügyvédje útján benyújtja a keresetlevelet a bírósághoz, ahova hónapokkal később idézik be őket az első tárgyalásra. A tárgyalás napján megjelennek a bíróságon, ahol tájékoztatják őket, hogy az aznapi tárgyalás elmarad, új határnapot, hónapokkal későbbre kapnak. Az ügyvéd igyekszik arról meggyőzni Sarah-t, hogy minden jól alakul, így több idejük marad a felkészülésre és Sarah kezdi elhinni, hogy mindez a bíróságok rendes működéséhez tartozik.

Egyik este, miközben újra az internetet böngészi, rátalál egy Rechtwijzer elnevezésű online vitarendezési platformra[13], amely kifejezetten családjogi jogviták megoldását kínálja. A szoftver nagyon egyszerűen megfogalmazott kérdéseket tesz fel mindkét fél számára és a válaszok alapján egy konkrét egyezségi ajánlatot dolgoz ki. A felek napi 24 órában tudnak egymással is kommunikálni a platformon keresztül, otthonról, irodájukból, bármilyen internet hozzáféréssel rendelkező helyről. Ha létrejön az egyezség a felek között, akkor annak tartalmát egy jogász átnézi, azt ellenőrizve, hogy az mindenben megfelel-e a jogszabályoknak. Ha a felek nem jutnak maguktól egyezségre, kérhetik egy jogász – online – közreműködését annak elérése érdekében. Sarah hamar meggyőződik arról, hogy ez az egész eljárás összehasonlíthatatlanul rövidebb ideig és kevesebb költséggel jár a hagyományos bírósági útnál.

Ez a példa jól szemlélteti a jogi ismeretek hiányának legfontosabb következményét: a kiszolgáltatottságot. Ezt felismerve az egyes államok igyekeznek ezen enyhíteni, elsősorban a jogérvényesítési (eljárásjogi), kisebb mértékben az anyagi jogi ismeretek átadásával (pl. a pártfogó ügyvédi rendszer kialakításával, az anyagi pervezetés kötelezettségével stb.). A magánjogi jogviszonyból eredő jogviták egyik közös jellemzője – egyes személyállapoti perek kivételével – hogy a bírósági eljárás a vita rendezésnek csak az ultima ratioja, mivel a felek saját maguk is szabadon rendelkezhetnek anyagi jogi jogosultságaikról, ideértve annak lehetőségét is, hogy egyéb alternatív vitarendezési fórumon próbálják meg a közös álláspont kialakítását. Bármilyen magas szakmai színvonalon működő bírósági rendszerben is egy közös megegyezés biztosan jobban szolgálja a felek érdekét, tekintettel elsősorban arra, hogy az ilyen megállapodást sokkal gyakrabban követi az önkéntes teljesítés is. Magánjogi jogviszonyból származó jogviták rendezésének lehetőségei, azok előnyeinek, hátrányainak bemutatása a jelenlegihez képest sokkal szervezettebben kell, hogy megtörténjen, jelenleg nincs egy olyan egységes hely, fórum, amely ezt jól érthetően bemutatná.

3.1. Javaslat a hatékonyság növelésére

A bíróságok ítélkezési funkciója mellett erősíteni kell a szolgáltatási funkciót. Biztosítani kell, hogy a felek minél több információt – minél érthetőbben – kapjanak meg egy helyről, már a perindítás előtt. Egy statikus honlap folyamatábrái, rövid leírásai ma már nem elegendőek, a panasznap – térbeli és időbeli korlátozottsága miatt – pedig nem elégséges információ forrás. A nagy online szolgáltatókhoz hasonló – lásd e-Bay – interaktív platform létrehozása szükséges, amely bármikor, bárhonnan igénybevehető, igazságügyi alkalmazottak bevonásával, közreműködésével működtethető.

II. Igazságszolgáltatás alapelvei

Az igazságszolgáltatás alapelvei közül a legtöbb részjogosítványt felölelő, leggazdagabb joggyakorlattal rendelkező alapelv, a tisztességes eljáráshoz való jog. Ennek része a nyilvánosság elve, valamint a közvetlenség, illetve a szóbeliség elvei. A nyilvánosság elve a társadalomnak a bíróságok működése feletti kontroll lehetőségét biztosítja, magába foglalva – országonként eltérő korlátozásokkal – a média nyilvánosságot is. A bírósági tárgyalásról kép- és hangfelvétel csak a jelenlévők hozzájárulásával készíthető, és ennek hiányában, illetve ha valaki nincs jelen személyesen a tárgyalóteremben, akkor utólag már nem rekonstruálható, nem valósítható meg az ellenőrzési funkció. Az angol igazságügyi reform eredményeként az online módon megtartott tárgyalásokról készült hangfelvételeket a világhálóra feltöltik, megoszthatóvá teszik. Így lényegében megvalósították a bíróságok működése feletti, időkorlátozás nélküli társadalmi kontrollt.

A bírói gyakorlat kiemelt szerepet tulajdonít a közvetlenség és a szóbeliség elveinek. Ez megmutatkozik abban is, hogy az elsőfokú bíró által a tárgyaláson lefolytatott, foganatosított bizonyítási cselekményeknek a felülmérlegelési lehetősége a későbbi perorvoslatok során már csak korlátozott. Ez a szabályozás és gyakorlat abból a felismerésből indul ki, hogy leginkább az tudja a sokszor egymásnak ellentmondó, hiányos bizonyítékokat helyesen mérlegelni, aki ténylegesen és közvetlenül győződött meg azok valódiságáról.

Az ezzel szorosan összefüggő szóbeliség elve teljes egészében szintén csak az elsőfokú eljárásban érvényesül A szóbeli tárgyalásoknak az egyik nehézkessége, hogyha szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg a tanú vagy a szakértő, nem kerül becsatolásra valamilyen egyéb tárgyi bizonyíték, és emiatt halasztani kell – több héttel, hónappal későbbi időpontra a tárgyalást – akkor ez már önmagában lényeges perelhúzódást eredményez. Az új polgári perrendtartás egyik koncepcionális változtatása éppen a szóbeliség elvének visszaszorítása volt: a perfelvételi szakaszban a bíróság mérlegelésén múlik, hogy tart-e perfelvételi tárgyalást, vagy a felek írásbeli nyilatkozatai elegendők a jogvita és a bizonyítás kereteinek meghatározására. Perfelvételi tárgyalás esetén viszont arra meg kell idézni a feleket és annak helyszíne a bírósági tárgyalóterem, amely szabályok alkalmazása nehézkessé teszik, formalizálják azt az eljárási szakaszt, amelynek célja elsősorban a perbeli álláspontok tisztázása.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkével kapcsolatos joggyakorlatában többször vizsgálta a szóbeliség (közvetlenség elvével gyakran egybemosódó) elvét, ennek összefoglalást adja a Nagykamarának a Ramos Nunes de Carvalho e Sá kontra Portugália ügyben 2018. november 6-án hozott ítélete[14]. Az EJEB három kivételt fogalmazott meg a szóbeliség kötelező jellege alól. Az első, amikor a tényállás a peranyag alapján egyértelműen, kétség nélkül megállapítható. A második, amikor kizárólag (nem szerteágazó) jogkérdésben van vita a felek között. A harmadik esetkör a jogtechnikai jellegű viták, ahol a gyors döntéshozatalnak kiemelt szerepe van, ilyennek minősülnek pl. egyes társadalombiztosítási jogviták (190. pont). Ezzel szemben minden olyan esetben szükségesnek tartja az EJEB a szóbeli tárgyalást, amikor arról kell meggyőződni, hogy a tényállást helyesen állapították-e meg az eljárt hatóságok, amikor a körülmények megkövetelik, hogy a bíróság személyesen győződjön meg a fél álláspontjáról, valamint ha a bíróság egyes kérdések tisztázásához a személyes meghallgatást szükségesnek tartja (191. pont). Az EJEB abban a kérdésben is állást foglalt, hogy a tárgyalás hiánya az elsőfokú eljárásban perorvoslat útján miként korrigálható. A strasbourgi testület szerint, ha a fellebbviteli bíróság elrendelhet bizonyítást, a bizonyítékok mérlegelését felülbírálhatja, a tényállást megváltoztathatja, akkor a másodfokú eljárásban megtartott tárgyalás orvosolja az elsőfokú tárgyalás hiányát. Ilyen hatáskör nélkül azonban megállapítható az Egyezmény 6. cikkének sérelme (192. pont).

Susskind az online platformokon keresztül igénybe vehető alternatív vitarendezési módszerek kapcsán vizsgálta, hogy azok megfelelnek-e az Egyezmény 6. cikke szerinti tisztességes eljáráshoz való jognak. Arra a végkövetkeztetésre jutott, hogyha azokat követően igénybe vehető olyan eljárás, ahol az alapelvek maradéktalanul érvényesülnek, akkor nem ütköznek az Egyezménybe az alternatív vitarendezési fórum esetleges hiányosságai. Susskind vetette fel azt is, hogy vajon a nyilvánosság, közvetlenség, szóbeliség elvei megelőzik-e az igazságszolgáltatás többi alapelvét és kizárnak-e egy olyan változtatást, amely a bírósági tárgyalótermen kívülre, az online térbe helyezné át a vitarendezést. Susskind szerint ilyenkor mérlegelni az előnyöket, amiket egy online vitarendezés jelenthet és azok a hátrányokat, amiket az alapelvek eddig ismert tartalmának sérelme okoz. Ugyanő ajánlja azt is megoldásként: az eljáró bíró számára lehetőséget kell biztosítani annak eldöntésére, hogy melyik az a jogvita, ahol nem elégséges az írásbeli előkészítő anyagok, nyilatkozatok alapján határozatot hozni, hanem azt rendes bírósági útra terelve, a hagyományos keretek között hozhasson érdemi döntést.[15]

III. Online bírósági modellek

Az online bíróságok víziójának végrehajtása már több országban megkezdődött, amelyek jó kiindulópontjai lehetnek a további fejlesztéseknek. Angliában és Walesben a HM Courts & Tribunals Service (Őfelsége Bírósági Hivatala) 2015-ben készült el azzal a jelentéssel, amelyben arra tesznek javaslatot, hogy létre kell hozni egy internet alapú bírósági szolgáltatást, Őfelsége Online Bírósága elnevezéssel. A javaslat szerint ez a háromszintű bírósági szolgáltatás a kis perértékű jogviták eldöntését oldaná meg. Az első szint abban segítené a felhasználókat, hogy a problémájukat meg tudják határozni, megértsék a jogaikat és a kötelezettségeiket és azt, hogy milyen jogi lehetőségek közül választhatnak. A második szint az online segítségnyújtás, ahol ügyintézők (nem bírók) segítenek a feleknek a gyors megoldásban. A harmadik szint, amikor a bírók online kérdezhetnek a felektől és bármikor dönthetnek úgy, hogy az ügyet az eljárás általános szabályai szerint bírósági tárgyalóteremben folytatják. 2016-ban az igazságügyi miniszter ezt a jelentést elfogadta, és egymilliárd angol font összeget biztosított a bírósági reform megvalósítására, amelynek egy része kifejezetten az online bíróságok létrehozását célozta meg.[16]

Susskind jónak tartja a Angliában és Walesben 2000-ben létrehozott Traffic Penalty Appeal Tribunal-t (közlekedésbírsági törvényszék), amely a közlekedési bírságok ellen benyújtott fellebbezések elbírálására jogosult. Itt is egy platformon keresztül az ellenérdekű felek egymással valós idejű kapcsolatot tudnak létrehozni bármilyen internet alapú eszközön (okos telefon, tablet). A felek a legkülönbözőbb módon kommunikálhatnak egymással, akár üzeneteken vagy chaten keresztül. Itt sem bírók dolgoznak, hanem olyan ügyintézők, akiknek a feladatuk, hogy a felek erre irányuló igénye esetén segítsék az álláspontokat tisztázni. Miután mindkét fél feltöltötte, előadta bizonyítékait és érveit, a fellebbezést benyújtó fél választhat, hogy további meghallgatás nélkül egy e-ítélet meghozatalát kéri, vagy pedig egy telefonkonferencia meghallgatást az ügyintézővel és az ellenérdekű féllel egyszerre. Az elmúlt két évben a beérkezett ügyeknek csak a 10%-ban kérték ezt a meghallgatást, az ügyek 11%-a a beérkezés napján befejeződött, 25%-a 1 héten belül, 70%-a pedig 4 héten belül.[17]

A kínai fejlesztések közül Susskind a mesterséges intelligencia felhasználását emeli ki. A Legfelsőbb Népi Bíróság jelenleg egy olyan platformot épít, amely 94 millió ügyet, 46 millió dokumentumot, 24 ezer bírósági személyzeti anyagot, 10 millió statisztikai adatot és 100 millió ügyinformációt tartalmaz. A big data módszerével igyekeznek javítani az ügykezelésen és a folyamatban lévő igazságügyi reformon. Szingapúr 2000-ben a világon elsőként vezetett be bírósági formanyomtatvány kitöltő programot, amelynek használata az ügyvédek számára kötelező. 2016-ban a Legfelsőbb Bíróság elnöke vezetésével „A jövő bíróságai” elnevezésű program indult, amelynek célja a mesterséges intelligencia és az online vitarendezési módszerek felhasználása. A rákövetkező évben már egy olyan rendszert indítottak, ami e-tárgyalásokat tesz lehetővé a felek között a kis perértékű ügyekben és a munkaügyi jogvitákban. Ausztráliából két kezdeményezést is bemutat a szerző. Az egyik szolgáltatás azt teszi lehetővé, hogy a bírák és az ügyvédek ezen keresztül kommunikáljanak, iratokat cseréljenek, ne kelljen feltétlenül a tárgyalóteremben megjelenniük. A másik kezdeményezés a fizetésképtelenségi eljárásoknak bevezetett platform, ahol formanyomtatvány kitöltő programok segítik automatizálni az egyes kérelmeket és azok feldolgozását.[18]

Az Amerikai Egyesült Államokban a michigani egyetem kutatói dolgozták ki a Matterhorn elnevezésű online szolgáltatást, amit először 2017-ben egy michigani kerületi bíróságon indítottak el, és jelenleg már több mint 40 bíróságon 8 különböző államban működik. A rendszert eredetileg úgy tervezték, hogy a bíróságok és az állampolgárok hatékonyabban tudjanak kommunikálni egymással. Ez a szolgáltatás okostelefonon keresztül napi 24 órában elérhető, és elsősorban kis perértékű ügyek, családjogi jogviták ügyintézésére alkalmas. A felek a bíróság döntését ezen a platformon keresztül kapják meg. A másik online bíróság 2018-ban Utah-ban indult el a 11 ezer dollár alatti jogvitákra. Ezen a platformon keresztül a felek megkísérelhetik egyezség létrehozását a bíróság közrehatása nélkül, vagy olyan ügyintéző segítségével, aki az alapvető jogi kérdéseiket megválaszolja és közvetít az egyezség létrehozása érdekében. Az ügyintéző feladata még, hogy sikertelen egyezségi kísérletet követően segítsen a szükséges dokumentumok benyújtásában. Az ügyintéző a felek erre irányuló kérelme esetén meghallgatás nélkül, a benyújtott dokumentumok alapján is dönthet, vagy az ügyet bíró elé utalja, aki elrendelheti a felek meghallgatását.[19]

Susskind szerint jelenleg a legismertebb és legfejlettebb online vitarendezési rendszer Kanadában, British Columbiában van Civil Resolution Tribunal (polgári döntőbíróság) elnevezéssel. A 2016 közepén indult szolgáltatás 5 ezer kanadai dollárt meg nem haladó vagyonjogi jogviták eldöntése kérhető, 2019-től már közlekedési balesetekben okozott, 50 ezer kanadai dollárt el nem érő kárigényekre is igénybe vehető. Négy részből áll a szolgáltatás. Az elsőben segítenek a felhasználóknak megérteni a jogi helyzetüket, a következőben egy informális egyezséget igyekeznek létrehozni a felek között. Ha ez sikertelen, egy ügyintéző lép be a harmadik részben és megkísérli a feleket egyezségre juttatni. Végül, ha ez sem vezet eredményre, akkor a polgári döntőbíróság tagja (aki nem minősül bírónak) határozatot hoz.[20]

IV. Digitális egységes piac az EU-ban

A 2015-ben megválasztott Bizottság programadó írásában fogalmazta meg a digitális egységes piac létrehozásának szükségességét.[21] Ez kezdetben elsősorban a különböző, online gazdasági, kereskedelmi szolgáltatások szabályozását tűzte ki célul, de egyre inkább felismerték azt is, hogy mindehhez a határon átnyúló jogérvényesítés hatékonyságán is javítani kell. Jól mutatja ennek az uniós szintű folyamatnak a fejlődését, hogy a Tanács 2020. június 9-én elfogadott következtetéseiben (Európa digitális jövőjének alakítása) már kifejezetten nevesíti az igazságszolgáltatáshoz való jog érvényesülését, amit EU-szerte megkönnyíthet és javíthat a tagállamok igazságügyi rendszereinek digitalizálása. Ezért a Tanács arra kérte a Bizottságot, hogy a büntető- és a polgári ügyekben egyaránt mozdítsa elő a határokon átnyúló információcsere céljára létrehozott technikai megoldások fenntarthatóságát és folyamatos továbbfejlesztését.

A két legfontosabb online platform, ami ebben jelenleg segítséget nyújt az e-justice.eu és az e-codex, amelyek a polgári- és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés keretében elfogadott uniós jogforrások mellékleteiben található űrlapok – az EU minden hivatalos nyelvén – kitöltéséhez, a tagállami illetékes bíróságok, hatóságok elérhetőségéhez, a vonatkozó nemzeti jogszabályok megismeréséhez nyújtanak segítséget.

EU-s szinten legmesszebb a fogyasztói jogviták online rendezéséről szóló, 2013. május 21-i 524/2013/EU rendelet jutott, amely alapján az Európai Bizottság létrehozott egy online vitarendezési platformot. Ez interaktív weboldal formájában valósult meg, amely egyetlen belépési ponton keresztül megközelíthető azon fogyasztók és kereskedők számára, akik online ügyletekkel kapcsolatos vitáikat bírósági eljáráson kívül kívánják rendezni. A platform általános tájékoztatást nyújt a fogyasztók és kereskedők között online adásvételi és szolgáltatási szerződések kapcsán felmerült jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezéséről. Lehetővé teszi a kereskedők és fogyasztók számára, hogy panaszaikat az Unió intézményeinek hivatalos nyelvein rendelkezésre álló elektronikus űrlapon nyújtsák be, csatolva a kapcsolódó dokumentumokat. A platform a panaszokat az adott vitában hatáskörrel rendelkező alternatív vitarendezési fórumhoz továbbítja és díjmentesen működtet egy elektronikus ügykezelő eszközt, amely lehetővé teszi az alternatív vitarendezési fórumok számára, hogy a vitarendezési eljárást a felekkel a platformon keresztül bonyolítsák le. A Bizottság feladata az online vitarendezési platform fejlesztése, működtetése és karbantartása, és a Bizottság biztosítja mindazokat a technikai eszközöket és létesítményeket, amelyekre a platform működéséhez szükség van. A platformon egy elektronikus fordítóeszköz is működik, amely lehetővé teszi a felek számára a platformon keresztül továbbított mindazon információ lefordítását, amelyekre a jogvita rendezéséhez szükség van. A platform végül lehetővé teszi az is, hogy a felek szakemberek (kapcsolattartó pontok) segítségét is igénybe vegyék.

V. Online bíróságok szabályozása

Katsh – Rabinovich szerint minden sikeres vitarendezési modell egy háromszöggel jellemezhető, aminek egyes oldalai a bizalom, a szakértelem és a kényelem. A bírósági és a bíróságon kívüli, alternatív eljárások szabályozásának egyaránt meg kell felelnie ezeknek a szempontoknak, a különbséget köztük az egyes oldalak eltérő hosszúsága jelenti. Az első online vitarendezési platformok kialakításánál a legnagyobb hangsúlyt a kényelem kapta. A technika fejlődésével, az adatgyűjtés és feldolgozás gyorsaságának és korlátlanságának köszönhetően ma már a humán bírói részvételt helyettesítő szakértelem felhasználását tekintik a legfontosabbnak. Az adatok, tények, információk feldolgozása, értékelése minden polgári eljárás központi kérdése, amiben a modern technológiák kapacitása összehasonlíthatatlanul nagyobb az emberinél.[22]

Susskind különbséget tesz két szabályozási modell között: az egyik a meglévő bírósági szervezeti eljárási szabályok keretein belül helyezi el a digitális eszközök használatát. A másik szerint egy teljesen új szervezeti-eljárási modellt kell kialakítani. Ez utóbbiban a főszerepet az online bíróságok kapják, és csak kiegészítő szerep jut a jelenlegi hagyományos kereteknek. Mindez elsősorban az elsőfokú eljárásban érvényesülhet, ahol meg kell teremteni a lehetőséget az online eljárásból a rendes bírósági eljárásba való áttérésre. A magyarországi statisztikai adatok is azt támasztják alá, hogy első fokon a perek 60%-a jogerőre emelkedik[23], ide koncentrálódnak időben is a legidőigényesebb eljárási részek, ha ezeken lehet rövidíteni, hatékonyabbá tenni, akkor az az egész pertartamot pozitív irányba változtatná.

Susskind a második megoldást javasolja, szemléletes példával figyelmeztetve arra, hogy mozgó járművön nem lehet kereket cserélni. Feltételezése szerint az online bíróságok egy olyan platformon keresztül lennének elérhetők, amelyik az eljárási és anyagi jogokban, formanyomtatványok kitöltésében, a felek jogi álláspontjának egymáshoz való közelítésében, egyezség létrehozásában is segítséget tud nyújtani, amely funkciókkal már önmagában nagy terhet venne le a bíróságokról. Egyezség hiányában lehetőséget kell teremteni az iratok benyújtására a platformon keresztül, online módon a felek meghallgatására, a nyilatkozatok pontosítására is és végül a döntéshozatalra. Ez a modell nem minden polgári jogvita megoldására alkalmas, ezért ha az ügy jogi megítélése bonyolult, a platformon közreműködő jogi asszisztens azt a hagyományos bírósági eljárásra utalhatja.[24]

VI. Tézisek

Ez a rövid áttekintés az IT fejlődésének az igazságszolgáltatásra gyakorolt hatására, és a bíróságokkal szemben támasztott követelmények ebből következő változására igyekezett felhívni a figyelmet. A jelenség megértését nehezíti, hogy az IT fejlődésnek nincs felső határa, ami ma még elképzelhetetlen, az pár év vagy évtized múlva már maga a valóság. A folyamat dinamikája miatt azonban már most kijelenthető, hogy a kétszáz éves bírósági szervezeti-eljárási struktúra rendszerszinten nem lesz képes a változó társadalmi, gazdasági elvárások kezelésére. Éppen az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítása érdekében radikális változtatásra van szükség.

Az ipari forradalom hatásaihoz képest nagyságrendileg nagyobb változásokat eredményező digitális forradalom már elkezdődött, ahol a jól, kiszámíthatóan működő igazságszolgáltatás változatlanul a társadalmi béke és a gazdasági prosperitás egyik sarokköve. Éppen ezért, az az ország, ahol először felismerik mindezt, komoly versenyelőnyt is szerezhet a következő kérdésre adott válasz kidolgozásával: a bíróság elsősorban épületet vagy szolgáltatást jelent? Az igazságszolgáltatás ma ismert alapelveinek megfelelő, szakmai és társadalmi egyetértésen alapuló, a gyakorlatban hatékonyan működő megoldás kialakításhoz nem kevés időre lesz szükség, amely folyamat elindulását az alábbi tézisek megfogalmazásával igyekszünk előmozdítani, bízva abban, hogy azok vitára alkalmasak.

1. Az IT átalakítja a gazdasági, társadalmi szokásokat, a polgári jogviszonyok egyre nagyobb százaléka online térben jön létre. Ezek kezelésére a bíróságokat és az eljárásjogi kereteket is alkalmassá kell tenni, meg kell teremteni a „papír alapú” eljárások mellett az „adat alapú” eljárások dominanciáját.

2. Az igazságszolgáltatási és az eljárási alapelvek többsége közel kétszáz éves struktúrát alkot, amely az eljárások hatékonyságát, időszerűségét egyre inkább hátráltatja. Ez a modell a bíróságoknak elsősorban a döntési kompetenciáját, kevésbé a szolgáltatási funkcióját helyezi előtérbe. A jogviszonyok felgyorsulása, sokszínűsége miatt a bírósági szervezeti-eljárási struktúra rugalmasságát növelni kell.

3. Az igazságszolgáltatáshoz való jog tényleges érvényesülését a gyakorlatban már most is számos jogi és jogon kívüli tényező akadályozza, amelyek száma tovább nő az online jogviszonyok sokszínűsége és – részben – eltérő jellege miatt. A változtatás iránya az akadályok lebontása, az igazságszolgáltatáshoz való jog kiszélesítése.

4. Célszerű különbséget tenni a digitális bíróságok és az online bíróságok fogalompár között. Az előbbi az IT eszközöknek a meglévő szervezeti, eljárási keretek közé való beillesztését, az utóbbi a keretek újragondolását, a bíróságok szolgáltató jellegét, a tárgyalóteremből az online térbe áthelyező megoldását jelenti. A bíróságok digitalizációjának folytatása mellett el kell kezdeni az online bíróságok kiépítését is.

5. A digitális bíróságok és az online bíróságok nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező fórumok, ahol az eljárásjogi átjárhatóságot biztosítani kell. Az online bíróságok elsősorban a polgári és közigazgatási perek nagy részében jelenthetnek a felek számára az igazságszolgáltatáshoz való jogot – a jelenlegi bírósági eljárásokhoz képest – hatékonyabban biztosító megoldást.

 

Osztovits András
kúriai bíró


[1] Az angolszász jogirodalomban ezt az „access to justice” fogalommal írják le, aminek egészen hatalmas feldolgozottsága van. Két meghatározó munka a közelmúltból: Rebeca L. Sandefur (szerk.): Acess to justice. JAI Press, 2009, Bingley; és legutóbb: Ellie Palmer, Tom Cornford, Yseult Marique, Audrey Guinchard (szerk.): Access to Justice: Beyond the Policies and Politics of Austerity, Hart, 2016, Oxford and Portland.

[2] Meggyőzően mutatja be azt a folyamatot: Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra. Animus, 2018, Budapest; 15-80. o.

[3] Richard Susskind: Online Courts and the Future of Justice. Oxford University Press, 2019, Oxford – a továbbiakban: Susskind; Ethan Katsh – Orna Rabinovich-Einy: Digital Justice. Oxford University Press, 2017, New York – a továbbiakban: Katsh – Rabinovich; Nick Bostrom: Superintelligence – Paths, Dangers, Strategies. Oxford University Press, 2014, New York; Benjamin H. Barton – Stephanos Bibas: Rebooting Justice. Encounter Books, 2017, New York.

[4] Tom Bingham: The Rule of Law. Penguin Books, 2011, New York; 10-35. o., 90-109. o.

[5] Lásd többek között: Ződi Zsolt: Platformok, robotok és a jog. Új szabályozási kihívások az információs társadalomban. Gondolat, 2018, Budapest; Kódokba zárt jog. in: In Medias Res, 2019/2., 169-186. o.; Big Data a jogtudományban és a jogalkalmazásban. in: Közjegyzők Közlönye, 2019/1., 23-36. o.

[6] Időszakokon átível az access to justice nyelvi aspektusainak vizsgálata, azaz, hogy a jognak, a jogi eljárásnak érthetőnek kell lennie. 1963-ban jelent meg Melinkoff híres könyve, amely ezzel foglalkozik, ezután nagyon sok országban indultak projektek a jogi nyelv egyszerűsítésére, „plain language movement” címszó alatt. Ld. David Melinkoff: The Language of the Law. Little Brown and Company, 1963, New York; és Ződi Zsolt: A jog érthetőségének határai. Meg tudják-e oldani a nyelvészek a jogi szövegek érthetőségének problémáját? in: Szabó Miklós – Vinnai Edina (szerk.): A törvény szavai. Prudentia Iuris 33., Bíbor, 2018, Miskolc.

[7] A COVID-19 járvány szinte az egész világon kikényszerítette a nemzeti igazságszolgáltatásoktól, hogy a hagyományos eljárási keretek helyett részben vagy egészben fizikai jelenlét nélkül, digitális eszközök igénybevételével folytassák le az eljárásokat. Alkotmányos aggályok és a jogász szakma ellenérzései miatt szinte mindenhol átmenetinek gondolták ezeket az újításokat, a tapasztalatok levonása és értékelése egyelőre még várat magára. Ld. részletesen: Bart Krans, Anna Nylund, David Bamford, Laura Ervo, Frédérique Ferrand, Aleš Galič, Wolfgang Hau, Jordi Nieva Fenoll, Clement Salung Petersen, Catherine Piché, Piotr Rylski, Elisabetta Silvestri, John Sorabji, Vigita Vėbraitė, Hermes Zaneti jr.: Civil Justice and Covid-19. Septentrio Reports (2020) 5. https://doi.org/10.7557/sr.2020.5.; Osztovits András – Tóth András: A koronavírus miatti veszélyhelyzet ideje alatt a polgári ítélkezésre vonatkozó különleges eljárási szabályok elméleti és gyakorlati kérdései. Kézirat, 14-17. o.

[8] Az online bíróságokkal szembeni leggyakoribb ellenérveket foglalja össze Susskind 179-250. o.

[9] Pribula László: A polgári perrendtartás megvalósult hatásköri modelljének értékelése - a történeti fejlődés tükrében in: Jogtudományi Közlöny, 2020/1., 21-34. o.

[10] Molnár Judit: A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek feletti hatósági kontroll terjedelme a jogszabály változások tükrében in: Jogtudományi Közlöny, 2014/5., 239-247. o.; Molnár Judit: Alternatívák most és a jövőben is? Az egymillió forintot meg nem haladó pénzkövetelések érvényesítése Magyarországon in: Jog, Állam, Politika, 2016/2., 151-164. o.

[11] Osztovits András: Az ítélkezés jövője a digitális világban. in: A bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV törvénycikk megalkotásának 150. évfordulója. HVG-ORAC, 2019, Budapest; 141-146. o.

[12] Katsh – Rabinovich 149-150. o.

[13] https://rechtwijzer.nl

[14] 55391/13., 57728/13. és 74041/13. sz. kérelmek

[15] Susskind 201-205. o.

[16] Susskind 166-168. o.

[17] Susskind 169-170. o.

[18] Susskind 170-173. o.

[19] Susskind 174-176. o.

[20] Susskind 168-169. o.

[21] Európai digitális egységes piaci stratégia COM(2015) 192 final

[22] Katsh – Rabinovich im. 37-38. o.

[23] https://birosag.hu/ugyforgalmi-adatok/birosagi-ugyforgalom-2019-eves-adatai

[24] Susskind 143-147. o.


Kapcsolódó termékek

Copyright © 2014 HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó | Minden jog fenntartva.