Névjegy
Dr. Solt Pál huszonhat éven át bírója, 1990 és 2002 között pedig elnöke volt a Legfelsőbb Bíróságnak. Az Alkotmánybíróság első öt tagjának egyike. 1992-ben az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága, 2004 és 2006 között a Köztársasági Etikai Tanács elnöke. Szakmai területe a polgári jog, több éven át vezette a Legfelsőbb Bíróság iparjogvédelmi és szerzői jogi, valamint a személyhez fűződő jogok érvényesítésével összefüggő ügyeket tárgyaló tanácsát. 2006-tól 2011 augusztusáig az újonnan létrehozott Magyar Bíróképző Akadémia igazgatója volt.
Milyennek találja a Kormány bírósági reformját? A vízió a kilencvenes évek közepén az volt, hogy a bíróságok önigazgatását, a teljes autonómiát kell megvalósítani, tehát a bíróság ügyeibe csak saját testülete szólhasson bele.
Solt Pál: Valóban. Az Országos igazságszolgáltatási Tanács alapvető feladata volt a bíróságok központi igazgatása, a bírósági érdekek integrálása, a költségvetési források elosztása, fontos személyi kérdésekben való döntés. Szeretném jelezni, hogy kialakításának időpontjában a magyar önigazgatási rendszer hatalmas nemzetközi támogatást kapott, a figyelem középpontjába kerültünk, Európa lelkesedett a magyar modellért. Ebben az időben más kelet-európai országban a Legfelsőbb Bíróság elnökét akár a kormány is kinevezhette. Ugyanakkor visszatekintve úgy vélem, akkor olyan hatásköröket is kapott az OIT, amelyek értelmetlen sok többletterhet róttak rá. Nem az OIT szintjén kell a bírósági infrastruktúrával, az épületek műszaki karbantartásával foglalkozni. Egy bíró biztosan nem ért a „gondnoki” teendőkhöz.
|
Ön egy olyan rendszerben kapott mandátumot mint legfőbb bíró, ahol az elnöki tisztség és az igazgatási feladatok egy személy kezében összpontosultak. Ellátható ez a tisztség egy személyben?
Kényes a válasz. Én voltam az első, aki egyszerre töltötte be ezt a két tisztséget. Valóban támogattam ezt a rendszert, az OIT könnyebb társadalmi elfogadtatása érdekében. Ma már nagyobb távolságból, történelmi kontextusba helyezve azt gondolom, hogy lehetetlen egyszerre főbírónak lenni, az igazságszolgáltatás egysége, szakmai színvonala fölött őrködni és egyben az összes igazgatási terhet viselni. Az elnöknek választania kell: vagy működteti az apparátust és igazgat, vagy igyekszik jó elnök lenni. Szerintem a kettő közül jó elnöknek lenni az igazi kihívás. Szerencsétlen helyzet, ha egy elnök nem él együtt a bíróival, mert igazgat. Ebben a tekintetben egyetértek az új koncepcióval, amely a két tisztséget élesen elválasztja. A gond az, hogy az igazgatás feje rendkívül nagy hatalmat kap, amelynek nincsen ellensúlya. Az Országos Bírói Hivatal ellenőrzésére az Országos Bírói Tanács csak látszat-jogosultságokkal rendelkezik.
|
|
Milyen jogosítványa lesz az Országos Bírói Hivatal elnökének?
Rendkívül széles, szinte minden lehetséges jogosítvánnyal rendelkezik. Ezek egy része korábban is megillette a testületet, most pedig egyetlen személyt, akinek nincsen felettese. Személyi ügyekben teljhatalma lesz, bírót – a szokásos munkáltató jogosítványokon túl – kirendel, áthelyez és beoszt, kinevezi a bírósági vezetőket, a forrásokat elosztja, igazgatja a bíróságokat, a jogrendszer egységesítésére javaslatokat tehet a Kúriának, még szabályzatalkotási joga is van. Igazán kényes és veszélyes jogosítványa egyes ügyek tekintetében az illetékestől eltérő más bíróság kijelölése.
Mennyi időre választják az új OBH elnökét?
|
|
Az új rendszerben a Hivatal elnökét kilenc évre választja az Országgyűlés kétharmados többséggel. A törvény itt önellentmondásba keveredik, hiszen bírósági vezetőt maximum kétszer lehet majd újraválasztani, ami annyit tesz, hogy tizenkét évnél hosszabb ideig senki sem maradhat vezető. Kivétel a Hivatal elnöke, aki pedig addig marad a helyén, amíg nem sikerül kétharmaddal megválasztani az utódját. Ez a tisztség egy atombunker, innen senkit sem lehet kirobbantani. Ha tévedtek az elnök személyes képességeit illetően, a hiba orvosolhatatlan. Ráadásul keserű tréfa is van az új törvényben. Ez az Országos Bírói Tanács, amely az OBH elnökét hivatott ellenőrizni, úgy, hogy semmilyen valódi jogkörrel nem rendelkezik. Ha hasonlattal élnék, azt mondanám, hogy az OBH igazgatási vezetője államfői magaslatokban van, ami a jogosultságait és felelősségét illeti. Hatalmi jogosítványai vannak, parlamenti felhatalmazással bír, de nem felel sem a Hivatalnak, sem a Kormánynak. Ilyen modell a világon nincs. Az új törvény olyan látszatra épít, ami hamis: az OBH élén bíró áll, munkáját a Hivatal segíti és bírákból álló tanács ellenőrzi, de ettől ez nem lesz demokratikus. Volt néhány bátortalan kísérlet, például egy módosító javaslat, hogy az Országos Bírói Tanács havi rendszerességgel ülésezzen. Úgy söpörték le ezeket a javaslatokat, mintha nem is lettek volna.
|
Hogyan érvényesül a bíróságok független költségvetése?
Az OIT jogosult volt a bírósági fejezet költségvetésének összeállítására, ezt mindig meg is tette. A Kormány is benyújtotta a maga javaslatát, a Tisztelt Ház pedig a Kormányét fogadta el. Tisztességesebb kimondani, hogy a Kormány felelőssége a költségvetés. Persze vannak intézmények, amelyek valóságosan is maguk határozzák meg a költségvetésüket, ilyen az Alkotmánybíróság is. Ha kicsit cinikus akarok lenni, azt mondom, hogy ott olyan kis összegről van szó - egybevetve a bíróságok költségvetésével -, hogy majdnem mindegy. Ha még cinikusabb, akkor azt mondom, hogy az AB-vel a kormányok mindig jóban akarnak lenni, akkor is, ha ez többe kerül.
Akkor min múlik a függetlenség?
A bírói függetlenség elsősorban a hivatását szerető, erős etikai felvértezettségű bírók személyén múlik. Döntő szempont a bíróvá, bírósági vezetővé válás átlátható, folyamatos értékelésen, előmeneteli terveken alapuló rendszere. Én ebben önigazgatás-párti vagyok. Az a kérdés számomra, ki lesz bíró, ki lesz bírósági elnök és ki lesz a Kúria elnöke. Egyébként a régi rendszernek azt a hibáját, hogy a bírák maguk döntenek a saját vezetőikről, akik azután őket értékelik, az új törvény is sok szempontból átveszi. Ez azt eredményezi, hogy mindenki a másik foglya, nyilván elvárom a vezetőmtől, akit hatalomba segítettem, hogy jó véleménnyel legyen rólam.
|
Az igazgatás átalakításától várja a Kormány a problémák megoldását. Megoldódnak a gondok?
Egyáltalán nem. A valódi gond a legjelentősebb bíróságok súlyos leterheltsége. A fővárosban tevékenykedik a bírói kar mintegy 25%-a, ugyanakkor az általuk elbírálandó ügyek ezt az arányt lényegesen meghaladják. A Fővárosi Bíróság, amelynek másfél éve elnöke sincs, gyakorlatilag a káosz és nyomor állapotába került. Az utóbbi, több mint egy évben ennek a helyzetnek a javítására nagy erőfeszítéseket tett a mostani vezetés, igazi enyhülést, megoldást az illetékességi területek radikális átrajzolása, a munkateherrel arányosan további bírói és bírósági titkári státuszok létesítése hozhat csak. Egyetlen szerencséje minden rossz bírósági reformnak, hogy kapitális vereséget nem lehet vele szenvedni. A bíráskodás olyan, mint a sírásók munkája. Mindig van és lesz temetés. Bírósági ügyek is mindig lesznek, és ezeket a bíróság meg is oldja. Nem lehet csődbe menni azért, mert rossz a menedzsment.
És mit gondol a bírák és ügyek mozgatásáról? A bírák kirendeléséről, áthelyezéséről, az illetékes bíróság helyett más bíróság kijelöléséről, a soron kívüliség elrendeléséről?
|
|
Tűzoltásnak szánt intézkedések, a gondok pedig permanensek, koncepcionálisak. Ezen jogosítványok egy része korábban is létezett, alkalmazhatatlanok voltak. Ráadásul veszélyes terület, a törvényes bíróhoz való jog látszatát is óvni kell. Szerintem nem is nagyon fogják alkalmazni ezeket a rendelkezéseket.
Mit gondol a menedzser típusú új bírósági vezetésről? Mérhető a bírák hatékonysága?
Véleményem szerint nem. A bíró egy ügyön gondolkodhat tíz percet és több hónapot is, a mi munkánk egy etikai-szellemi tevékenység. Néha a helyes szó vagy kifejezés megtalálása az ügy kulcsa. Ki méri egy bírói átgondolkodott éjszakáját? Nemcsak nem lehet mérni, de szerintem kifejezetten megöli a bírói munkát. Másrészt pedig a bíróság vezetője eddig is szükségszerűen figyelembe vette a bírák terhelhetőségét. Valaki arra alkalmas, hogy sok apró ügyet kapjon, más pedig kisszámú, de jelentős ügyre.
A jövőben a bírói kinevezésekre a javaslatot az OBH elnöke teszi a köztársaság elnöknek. A bírói tanács javaslatától eltérhet. Elképzelhető más kiválasztási szempont, mint a szakmai alkalmasság?
Személyesen nem gondolom, hogy az új OBH elnök direkt politikai szempontokat venne figyelembe, talán azért nem, mert az OBH elnöke is bíró lesz. A bírói függetlenség halála lenne ez! Én még mindig hiszek a bírói függetlenségben. Még most is hiszem, hogy egy bíró a konkrét ügyben szabadon és befolyásmentesen dönt. Az ítélkezés színvonalát minden bíró individuális teljesítménye határozza meg. A közvélemény mindenhol a világon gyanakszik a bírák befolyásolhatóságára, a dolog természetéből adódóan a pervesztes fél a bíróságot okolja. Ez látszik az elfogultsági indítványokból. A vesztes legutolsó sorban gondolja, hogy azért vesztett, mert nem volt igaza, vagy a terheltet azért ítélték el, mert bűncselekményt követett el.
Egyetért-e azzal, hogy a bírói szervezeti szinteket átkeresztelik Kúriára, táblákra, törvényszékekre és járásbíróságra?
Én ebben nem látok kivetnivalót. Nyilván a második világháború előtti hagyományokra figyelnek.
Összességében milyennek ítéli ezt a mostani bírósági reformot?
Nem nevezném reformnak. Inkább „ellenreform". Álláspontom szerint a bírósági önigazgatás megszüntetését tapasztaljuk.
Ön ötvenegy év után hagyta el a Testületet, a rendszerváltás meghatározó bíró egyénisége. Kikérték a véleményét a változásokról?
Nem kérdeztek meg. Jelzem, utódaim sem kérték ki semmilyen ügyben a véleményem.