Sólyom László: Az Alaptörvény díszkiadása

2016-09-15

Sólyom László: Az Alaptörvény díszkiadása¹

Magyar Jog, 2016/9., 493-503. o.

Az Alaptörvény mint szimbólum

1. A 2010-es országgyűlési választáson a Fidesz a szavazatok 52,73%-ával kétharmados, az alkotmányozáshoz is elegendő parlamenti többséget szerzett. Választási győzelmét úgy értelmezte, mint a magyar nemzet által véghezvitt sikeres forradalmat; amellyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszere megalapításáról döntöttek. Magyarország ezzel a választással, „negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét”.[2] Az új rendszer egy év alatt megalkotta Magyarország Alaptörvényét, az új alkotmányt, melynek az alkotmányok rendes szimbolikus funkcióján túlmenő jelképes szerepet szánt. Az Alaptörvény megtestesíti azt az elképzelést, hogy ez a rendszer az első, amely valóban szabad és demokratikus; kifejezi az előző rendszerrel való szakítást, s gránitszilárdságú alapot vet a jövő számára. Az új alkotmányt 2011. április 25-én, húsvéthétfőn hirdették ki, s egy ideig húsvéti alkotmánynak is nevezték, nyilvánvaló utalásként a feltámadásra.[3]

Az alaptörvénnyel az egész nemzet által elfogadott, köztiszteletben álló dokumentumot akartak alkotni, mint amilyen például a 12 pont. Az alkotmány szerzői szeme előtt lebegett a francia forradalom Deklarációja, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, továbbá az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat is.[4] Ezek egyike sem alkotmány, hanem nagy hatású politikai alapvetések, amelyekre technikai értelemben is alkotmányos rendszer épülhet.[5] Ezeket a szimbólumokat a történelem emelte azzá, és igazolta is. Egy valóságos forradalom részeként ők váltak irányjelzővé az emlékezetben – miközben ténylegesen („technikailag”) döntő cselekmények párhuzamosan (is) folytak. Amikor a 12 pontot Pesten kinyomtatták és röplapként osztogatták, Pozsonyban már a bécsi hajóra szállt az országgyűlés küldöttsége, hogy a (későbbi) áprilisi törvényeket szentesítésre vigye a királynak. Az ilyen természetesen, nem előre eltervezetten keletkezett szimbólumokat ugyanolyan erő élteti tovább és gazdagítja, mint ami születésükkor működött. Lásd a rítussá vált 12 pontot, amelynek mintája föltámadt 1956-ban, és azóta is formát adhat minden komoly politikai követelésnek.

Van persze tervezett szimbólumalkotás is. Hogy az alkotmányozásnál maradjunk, ilyen volt a német Grundgesetz gondosan megkoreografált aláírása és kihirdetése Bonnban, 1949. május 23-án. Ez az átgondolt aktus minden ízében túlmutatott önmagán: puritán egyszerűség és átláthatóság uralta, amely azután a bonni köztársaságnak negyven éven át stílusjegye lett.[6] De a gondosság kiterjedt finom árnyalatokra is. Ezekről a Grundgesetz „díszkiadása” – az eredeti példány fakszimiléje – kapcsán még szó lesz. A németek részéről a Grundgesetz szimbolikája a történelmi helyzetükre adott pontos és őszinte válasz volt. A német példa arra is figyelmeztet, hogy a szimbólummá válás fedezetet kíván meg a valóságban. Lehet finom, jelképes jelzéseket adni, de az új alkotmányos rendnek magáért kell helytállnia. A Grundgesetz, sőt az alkotmányosság tiszteletét Németországban az alkotmányt hosszú időn át, ténylegesen érvényesítő „Verfassungswirklichkeit”, alkotmányos valóság alapozta meg. S szimbólummá, az alapjogi fejezet nyitó rendelkezése vált: az ember méltósága érinthetetlen.

Nálunk a Fidesz nem várta meg, hogy alkotmánya szimbólummá érjen be. Eleve szimbólumalkotással kezdte. A kétharmados kormánytöbbség azonnal kibocsátott egy ünnepélyes nyilatkozatot, amelyben magát a magyar nemzettel azonosítva, annak nevében szól. „a hettita a hettita / különös nép a hettita / azt hiszi minden hettita / mindenkiről hogy hettita”.[7] Ez volt a NENYI, a Nemzeti Együttműködésről szóló politikai nyilatkozat. A megszavazott országgyűlési nyilatkozat értelemszerűen az Országgyűlés nevében beszél: „Mi, a Magyar Országgyűlés képviselői” nyilvánítják ki, hogy elfogadják a nemzet döntését egy új rendszer megalapításáról, és deklarálják annak alapértékeit: munka, otthon, család, egészség és rend. A NENYI-t azonban kizárólag a kormánypártok szavazták meg.[8] Saját ideológiáját követve a kormány két hét múlva elrendelte a NENYI méltó és jól látható kihelyezését az államigazgatási szervek és a honvédség középületeiben, s felkérte erre a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság és a bíróságok elnökeit, az ügyészségek vezetőit, az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank elnökét, továbbá a helyi önkormányzatok vezetőit.[9] A NENYI grafikai kivitelezése igénytelen volt – viszonylag nagyméretű lapon, nemzeti színű zászlót idéző háttér előtt jelent meg vékony aranykeretben az egyoldalas szöveg. Azonban a történelmi ambíciót itt is egyértelművé tette a 12 pontból vett mottó: „Legyen béke, szabadság és egyetértés”. A NENYI-vel kapcsolatban azonban föl sem merül semmilyen tartós, szimbolikus hatás – hacsak az államilag elrendelt kifüggesztés maga nem bír ilyen erővel. Hamarosan helyébe lépett az új alkotmány, amely kötelező erejű, jogilag és politikailag is alapvető dokumentum.

2. Az Alaptörvény, megalkotóinak önértelmezése szerint, példa nélküli újdonság; az első olyan kartális alkotmány, amely „alkotmányos értelemben legitim”; s amelynek alapja a NENYI-ben is deklarált új társadalmi szerződés a visszanyert önrendelkezési képesség alapján.[10] Két kérdéssel mégis szembe kellett nézni az újdonságot illetően. Az egyik a húsz évvel azelőtti rendszerváltás megítélése. A rendszerváltás lekicsinylése és negatív beállítása ellenére, amit a NENYI a magyar Országgyűlés nyilatkozatának rangjára emelt, s amit az alaptörvény országgyűlési vitájában is váltig ismételtek, nem lehetett nem elismerni, hogy hazánk állami önrendelkezése 1990. május másodikától helyreállt. Ezt megállapítva, az első szabadon választott országgyűlés megalakulásának napját tekinti az Alaptörvény „hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének”. Másodszor, az Alaptörvény tartalma mind az alapjogi, mind az államszervezeti részben jelentős átfedésben van a korábbi, „átmeneti” alkotmánnyal. Az alkotmányozás ellenzéki bojkottját kárhoztatva, a parlamenti vitában is rendre hangoztatták, hogy a javasolt új alkotmány 80 százalékával az ellenzék is egyetértene. Persze, hiszen ez az európai standard – ami 1989-ben jelentett fordulatot, de ma már természetes, hogy lenne szimbólumképző! Legfeljebb megromlása lehet emlékezetes. Mindebből pedig az következik, hogy az 1989-es jogállami forradalom volt az, amely „az államnak, a jognak és a politikai rendszernek a korábbitól gyökeresen különböző, új minőségét vezette be”[11]. A 2010-es fülkeforradalom sok változást hozott, de ezek egyelőre nem mérhetők az 1989-es rendszerváltás radikalitásához, jóllehet a politológia felveti, hogy egy új rezsim van kialakulóban.[12]

Az Alaptörvény feltűnő, jellegadónak is szánt újdonsága nem annyira a tételes rendelkezések, hanem az értékdeklarációk és az alkotmány beágyazása a nemzeti történelembe. A Nemzeti Hitvallásnak olyan, identitást és nemzeti egységet teremtő szerepet szántak, amelyre az 1848-as forradalom 12 pontja volt a példa.[13] Ez a terjedelmes történelemértelmezés és értékdeklaráció nem normaszöveg, mint ahogy a 12 pont és az ismert nagy Nyilatkozatok sem. Itt mégis összekapcsolták a jogilag közvetlenül érvényesülő alkotmányi szabályokkal. Egyfelől az alkotmányértelmezésnél kötelezően figyelembe kell venni a Nemzeti Hitvallást.

Másfelől a Hitvallás szellemében az ezeréves történeti alkotmánnyal is összekötik az Alaptörvényt – szintén az értelmezési szabállyal.[14]

Hiszen az Alaptörvényt nemcsak az új rendszer megfogalmazására, hanem az ezeréves múlttal való folyamatosság helyreállítására is szánták.[15] Ez az a koncepcionális újdonság, ami a magalkotmány koncepcióját táplálta: az Alaptörvény csak a szimbolikusan használható Hitvallást és az alapjogokat, az államszervezet legfontosabb alapjait tartalmazza. A többi – a nem-újdonság és európai követelmény – kétharmados törvényekkel is megoldható.[16]

A történelmi hivatkozásnak valóban van megszólító ereje Magyarországon. A Nemzeti Hitvallás a magyar történelembe ágyazott értékmegvallás, és célok kitűzése. Célja a nemzeti identitás megfogalmazása. Ám ez az önértelmezés statikus. Céljai olyannyira általánosak és időtlenek[17], hogy széles egyetértésre számíthatnak – de nem érezheti őket a nemzet történelmi fordulópontnak, identitása megújulásának. Ez adódik a hitvallás műfajából és stílusából is.[18] A nemzeti önazonosság megtalálására felkínált Nemzeti Hitvallás éppen ezért nem is hasonlítható a példaképekhez. A 12 pont, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata ugyanis konkrét, és adott történelmi pillanathoz kötött. Valóban forradalmi helyzetben, konkrét és teljesen új, a fennálló helyzetet alapjában megváltoztató eszméket és intézményeket követeltek, amelyek aztán az új korszakban törvénnyé is váltak. Visszatekintve találta meg bennük a nemzet, egy széles történelmi folyamat eseményei között, mostani önképének, sőt alkotmányának egyik forrását.

3. Az Alaptörvény egyrészt a győztes Fidesz szimbolikus igényét volt hivatva kielégíteni: demonstrálni a múlttal való szakítást, az ország új alapokra helyezését, és ezen a legmagasabb szinten megjeleníteni ideológiáját. Megvolt a többsége ahhoz is, hogy az 1989-es „átmeneti” alkotmány helyébe – a pártok kompromisszumképtelenségén megfeneklett alkotmányozási kísérletek után – akár egymaga is újat alkosson. Másrészt ezzel kielégíthette azt a széles körben élő igényt is, hogy a rendszerváltás után formailag is új alkotmánya legyen Magyarországnak. Ez valóban szimbolikus igény volt: a gyakorlatban ugyanis az átmeneti alkotmány ellátta feladatát, s az alkotmány rendszerének kiépítése után az Alkotmánybíróság szerepe is a normális mértékre állt be. Viszont két képzet is beivódott a közvéleménybe. Az egyik a rendszerváltáskori alkotmányozás katartikus közösségi élményének elmaradása; a másik, egy tévképzet, hogy a rendszerváltás előtti alkotmány tartalmilag nem újult meg: a „sztálinista alkotmány” van érvényben. Hogy valóban egységteremtő, katartikus élmény lett volna-e egy, az első Országgyűlés által meghozott alkotmány (s egyáltalán képes lett volna-e erre akkori állapotában a parlament), a hiányérzet megléte és politikai használata szempontjából mindegy. A sztálinista alkotmány képzete viszont alkalmas volt arra, hogy a régi alkotmány és az Alkotmánybíróság ellen lehessen fordítani a rendszerváltásban való csalódottságot.

A Fidesz tehát az alkotmányozás elmaradt közösségi élményét ígérte, s annak eredményeként egy új, mindenki által tisztelt, nemzeti szimbólummá váló alkotmányt.

Az Alaptörvény megalkotásának folyamata

1. Az új alkotmány előkészítésével párhuzamosan folyt a régi alkotmány elértéktelenítése. A hatályos alkotmány nem érdemel tiszteletet – adta ki a jelszót az új miniszterelnök; valójában kíméletet sem érdemelt. Az Alaptörvényig tizenháromszor módosították, nyilvánvalóan napi politikai érdekből; legyen szó akár tisztségek saját emberrel való betöltéséről, akár a kormánypropagandának fontos ügyekről.[19] Ekkor kezdődtek az egyéni képviselői indítványra, rövid eljárásban elfogadott alkotmánymódosítások is, s az alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezések beemelése az alkotmány szövegébe. A húsz év alatt kiépült alkotmányos kultúra egyre csak pusztult. Az azonban még nem látszott, hogy a folyamat nem fog megállni az Alaptörvény elfogadásával. A kazuisztikus, esetleges „alkotmányfejlődés” tovább folyt, s inkább szimbóluma az új rezsimnek, mint a Nemzeti Hitvallás.

2. Az új alkotmány előkészítésére 2010 júliusában az öt frakció képviselőiből megalakult a Alkotmányelőkészítő Bizottság, hogy kidolgozza az új alkotmány alapvető elveit. Az előkészítésbe bevonták a népet is: nemcsak a felkért igen sok szervezet, hanem bárki beküldhette javaslatait. Nemzeti konzultációt is rendeztek. Az Alkotmánybíróság hatáskörének 2011. novemberi korlátozására válaszul az ellenzéki pártok kivonultak a bizottságból. A Magyarország Alkotmányának szabályozási elveit így egypárti koncepcióként nyújtotta be a bizottság az Országgyűlésnek december 20-án. A Fidesz frakciója 2011 januárjában pusztán szabadon felhasználható orientációs anyagnak nyilvánította a bizottság elvi javaslatait, és egy háromtagú bizottságot bízott meg a szövegtervezet elkészítésével.[20]

A néprészvétel tehát csak az előkészítő szakaszra vonatkozott. Mértékéről, hatásáról nincs adat.[21] Az alkotmányszöveg tényleges kidolgozásából nemcsak a nép, de mindenki ki volt zárva. Egyszerűen titokban készült a törvényjavaslat. Még a képviselők is csak március elején ismerhették meg, hogy egy hónap múlva meg is szavazzák.[22]

Az alkotmány szövegéről magáról folyó politikai és szakmai vita hiánya óriási veszteség. Nálunk nincsenek (a másutt) kincset érő bizottsági jegyzőkönyvek az egyes paragrafusok végleges szövegének kialakulásáról, amelyek akár a folyamat megértéséhez, akár az értelmezéshez segítséget adhatnának. Az egyetlen forrás az Alaptörvény keletkezéséről a két szövegezővel készült interjúkötet[23], azonban ez nem a normaszöveg vitája, hanem megírásának gondolati hátterét érinti. Mindez azonban a nép katartikus élménye szempontjából közömbös. A sajtó néhány témát bevihet a köztudatba, de abból nem lesz a végre elérkezett új alkotmány feletti öröm.[24]

Egy érdemi szavazás sokkal inkább meghozhatja a személyes részvétel elégtételét: népszavazás az alkotmányról, vagy legalább egy alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztása, ami a maga egyszeriségében is ünnepélyes és vonzó. A Fidesz viszont rendre azt magyarázta, hogy népszavazásra nincs szükség. A Jobbik módosító javaslatát, hogy az Alaptörvény kihirdetéséhez ügydöntő népszavazás legyen szükséges, az Alkotmányügyi Bizottság egyharmada sem támogatta.

3. De volt-e akkor legalább az Alaptörvény országgyűlési vitájának szimbolikus súlya? Nem. A csonka parlament – az MSZP és az LMP nem vett részt az Alaptörvény tárgyalásán – eleve az alkotmány mögötti nemzeti konszenzus hiányát tette szemmel láthatóvá (s ezt most nem csupán a legitimáció, hanem a szimbolikus hatás szempontjából is mondom). Ráadásul a kormánypárti képviselők is csekély érdeklődést tanúsítottak. A korabeli sajtó képeket közölt arról, hogy a majdnem üres teremben a képviselők a felszólaló köré ülnek, hogy leplezzék az üres padsorokat; s pontosan követték a vándorló képviselők mozgását.[25] Az alkotmányozás nyitónapja, 2011. március 22. sem különült el a rendes mederben folyó ülésezéstől: napirend előtti felszólalások előzték meg az Alaptörvényt.[26] Sőt maga az Alaptörvény elfogadása is belesimult a rendes üzemmódba. A záróvita és zárószavazás előtt folyó ügyek.  A záróvita után szavazások a módosító javaslatokról, majd zárószavazás gombnyomással – továbbra is az MSZP és az LMP távollétében, a Jobbik ellentüntetésével.[27] A házelnök rövid méltatása és köszönetnyilvánítása után eléneklik a Himnuszt. Majd következnek a napirend utáni felszólalások.

Formai szempontból az Alaptörvény megalkotása nem volt felemelő. Egy erre szánt javaslatot, hogy ti. az Alaptörvényt minden képviselő írja alá, vagy legalább a nevük legyen rajta, számos változat után, végül is elvetették.[28] Tartalmilag sem nyújtotta az alkotmányhoz illően mélyreható vitákban formált, és a szöveg minden részét meggondoló komoly politikai és jogi munka képét. A törvényjavaslatot a két kormánypárti frakció képviselői nyújtották be 2011. március 14-én.[29] A 225 fideszes és 26 KDNP-s előterjesztő között nem volt ott a két frakcióvezető. Ők ketten maradtak jogosultak, hogy módosító indítványokkal éljenek. A módosítások ajánlásáról az Alkotmányügyi Bizottság döntött. Más bizottság nem tárgyalta az Alaptörvényt, ez viszont maga is élt módosító javaslattal. Maga a vita 84 órás időkeretben folyt le. Hosszú, egyetértő és méltató beszédeket mondtak a kormányoldalról. Vita itt alig volt.[30] Saját javaslatai mellett érvelt a Jobbik, de – egyetlen szövegpontosítást kivéve – siker nélkül; ugyanígy Szili Katalin független képviselő, aki saját alkotmánytervezetet is előterjesztett.

4. Tanulságos követni, hogyan került az Alaptörvénybe a bíróvá kinevezés alsó korhatára, majd a szolgálati jogviszony megszűnésének az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez kötése.[31]

Az Alaptörvény eredetileg beterjesztett szövege csak azt tartalmazta, hogy a hivatásos bírókat a köztársasági elnök nevezi ki [26. cikk (2) bek.]. 2011. március 30-án Lázár János és Harrach Péter azt a módosítást javasolja, hogy „Bíróvá az nevezhető ki, aki harmincadik életévét betöltötte.” Ezt az Alkotmányügyi bizottság támogatja. Az Alaptörvény részletes vitájában, április elsején dr. Vass Imre (Fidesz) a módosítást észszerűnek nevezi és kéri támogatását.[32] Ezután, április 5-én Lázár János további módosítást javasol: „A bírói szolgálati viszony legfeljebb az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn”. A módosító javaslatot a Bizottság egyharmada sem támogatja. A módosítás indokolása nem érdemi, hanem megismétli a javaslatot.[33] Az elutasítás után két nappal, április 7-én ugyanezt a szöveget, ugyanezzel az „indokolással” az Alkotmányügyi Bizottság módosító javaslataként nyújtja be az Országgyűlésnek Balsai István, a Bizottság elnöke. Az Alaptörvény záró vitájához, április 18-án Lázár János egy újabb módosítást javasol, ami kiveszi a Kúria elnökét a nyugdíjszabály alól. A Bizottság ezt is támogatja. Az Országgyűlés vitájában az alsó korhatárt támogató felszólalás után nem került elő az ezt követően javasolt nyugdíjazás, pedig a Kúria elnöke, törvényszéki elnökök, és sok bíró nyilvánosan és erőteljesen tiltakozott. A módosítást a Bizottság által támogatott módosító javaslatok között, csomagban szavazta meg a kormánytöbbség.

5. Az alkotmányozás ünnepélyes része a befejezés lett: az Alaptörvény aláírása és kihirdetése. Erre 2011. április 25-én, húsvéthétfőn került sor. A nap szimbolikája kettős: a húsvét képzettársítása a feltámadással, illetve a Fidesz választási győzelmének, a fülkeforradalomnak egyéves fordulója. Az esemény egyedüli szereplője a köztársasági elnök volt. Déli 12 órakor adásba került a köztelevízó felvétele magáról az aláírásról, és Schmitt Pál ezután elmondott beszédéről – ezt más csatornák is átvették. A Sándor palota előtt reggel ünnepélyes őrségváltás, 11 órától térzene volt, Schmitt Pál az erkélyről köszöntötte az Alaptörvény aláírására a téren összegyűlteket. Nyilvános eseményként a köztársasági elnök és a Magyar Posta egy vezetője a Sándor palotában délután kettőkor bemutatta az erre az alkalomra kibocsátott bélyegblokkot. Este Budapesten és a nagyobb városokban, valamint Kolozsváron is díszhangversenyt tartottak. Az Alaptörvény a nemzetiszín keretű Magyar Közlönyben még aznap délután megjelent.

Ezek a ceremóniák a szokásos keretben maradtak. Igaz, az aláírásra átrendezett elnöki tárgyalóban ott voltak a történelmi zászlók, díszőrök nyitották ki az ajtót a belépő elnök előtt. Az íróasztalon ott feküdt egy mappában az Alaptörvény; s magát a név aláírását lehetett a teljes képernyőn látni. A köztársasági elnök öltönye hajtókájára egy ezüstszínű magyar címert tűzött ki. Az íróasztalon jobbról egy kicsi, mintegy 25 cm magas, aranyszínű Szent István-mellszobor állt, balfelől, hangsúlyosan az előtérben egy nagy, nyeles fémcsengő, (talán az Országgyűlés elnöki pulpitusának csengője vagy másolata?). Azonban sem ez a rendezés, sem a rekvizitumok nem hordoztak olyan szimbolikus jelentést, amely hozzáadott volna valamit az Alaptörvény megértéséhez. A címeres kitűző nem a köztársasági elnök hivatali jelvénye – ilyen ugyanis nincs. Viselése itt inkább zavaró. Különösen a csengő érthetetlen, mert Schmitt Pál az alkotmányelőkészítés kezdetekor sem volt már a parlament elnöke. A jó ötperces beszédet pedig a csupasz asztal sarkánál állva (a mappát elvitték) mondta a kamerába az elnök.

Schmitt Pál magánya beleillhet az alkotmányozás folyamatának abba a koncepciójába, hogy mindenki tegye a magáét. A kormány demonstratívan távolmaradt az országgyűlési tárgyalásoktól, mert az alkotmányozás a parlament dolga. (A módosító javaslatok biztosan nem a kormánytól mint testülettől származtak.) Akkor pedig az elnök is írja alá, hirdesse ki az Alaptörvényt, annak szokott rendjében. Ahogy a képeken látszik, az Alaptörvényt országgyűlési iromány formátumában küldték meg a köztársasági elnöknek, mint bármely kihirdetendő törvényt.[34] Nem létezik tehát egy különleges kivitelű eredeti példány.[35] Az ünnepség későbbre maradt: az esti díszhangversenyekre, az Alaptörvény díszkiadására.

Itt érdemes a német Grundgesetz kihirdetését felidézni. A nagy pályát befutó puritán stílust említettük már, mint a náci vagy a wilhelminus pompa tagadását.[36] Azonban jelen volt a folyamatosság is. Az üvegfalú csarnok ahhoz az új, funkcionális építőstílushoz is kapcsolódott, amely éppen az emigránsok nyomán az építészet világnyelve lett (lásd Bauhaus). A teremben egyetlen dísz volt, egy négyzet alakú, kifeszített zászló a Szövetség színeivel. A hivatalos fotók annyira kerülik a pátoszt, hogy amatőr felvételekre emlékeztetnek. A teljes csarnokról készült felvétel főszereplője nem Adenauer, vagy a parlamenti- és miniszterelnökök (ők háttal ülnek), hanem az aláírásra kikészített Grundgesetz, s előtte egy támlátlan, magas zsámoly, amire majd a képviselők az aláíráskor ülnek. A Grundgesetz eredeti példányát ugyanis a Parlament Tanács minden képviselője aláírta (mint a záradékban szerepel: 53 igen, 12 nem szavazattal fogadták el az Alaptörvényt). S az eredeti példány szimbolikával terhes, magas színvonalú könyvészeti alkotás volt.

Egyetlen, látszólag stílustörő tárgy van a német alaptörvény asztalán. A képviselők számára 12 töltőtollat készítettek ki, de középen egy nagy, díszes tintatartó áll – Adenauer személyes kívánságára. A műtárgy a kölni városi kincstáré. Négy hegyikristály-gömb tartja az alapzatot, amelyen két térdelő angyal mutat fel egy nagy kínai hegyikristályt, amely eredetileg íróecset kimosására szolgált. Lehet, hogy ennek szimbolikája csak keveseknek volt ismert: a kifejezetten átmeneti Grundgesetz aláírása a Kínában a hosszú életet és tartósságot jelentő kristály alatt történt. Viszont az angyalok mozdulata és Köln város szerepeltetése a protestáns-puritán közegbe egy katolikus vonást vitt be, és mindenki számára világosan utalt arra, hogy a Rajna-vidék, s általában a katolikus németek a nácizmusra kevésbé voltak fogékonyak, mint a többiek. Erre a Grundgesetz aláírási példányában is van rejtett utalás.

Az Alaptörvény díszkiadása

1. Az ország alkotmányát mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Mint minden országban, nálunk is, megtalálhatók az olcsó füzetek, zsebkönyvek, és az igényesebb kiadások is.[37] S helye van a többletértékeket hordozó díszkiadásnak is.

2. A német alaptörvény díszkiadása töretlenül illeszkedik az alkotmányozás szimbólumrendszerébe. Az alapító ceremónia a múltba tűnt, de ez a dokumentum továbbvitte lényegét. A Grundgesetz fénye egyre nőtt, ahogy a jogállam kiteljesedett a Német Szövetségi Köztársaságban, s – a történelemhez való viszony ottani alakulása folytán – a hazafiság is az új alkotmányosságban talált fogódzót.

A „Grundgesetz für die Bundesrepublik Deutschland” nem egyszerű díszkiadás. Ez az eredeti országalapító okmány maga: az alaptörvény szövege, az elfogadás és kihirdetés formaságai, a képviselők és a megfelelő tisztségviselők saját kezű aláírásával. Az 1949-es bonni aktuson ez a kinyomtatott, bekötött könyv volt az asztalon. S az aláírásokkal teljessé válva ennek reprodukciója látja el a Grundgesetz díszkiadásának szerepét azóta is.

Az eredeti példány mint könyvészeti alkotás, szintén az alapításkor lefektetett visszafogottságot valósítja meg. S példa arra is, szimbolikus tartalmakat is lehet finom ízléssel, nem tolakodóan közölni.

A Grundgesetzet különlegesen finom merített papírra nyomták. (A folyamatosság jegyében ugyanerre a papírra nyomtatták 1990-ben a német újraegyesítési szerződést is.[38]) Az egyetlen luxus a cím arany betűi és a vékony aranykeretezés a könyvtáblán. Még egy aranybetű van az alkotmányban: a preambulum iniciáléja. Ez a messze a szöveg fölé magasló arany I betű, a tartományok felsorolása piros nagybetűkkel, s a többi szöveg feketéje a szövetségi állam színeit jelenítik meg. A fénytelenül sárgás papír, az alkotmány szakaszainak pirosa, s a feketén nyomott törvényszöveg az egész könyvön végigviszik a nemzeti színek szimbolikáját.

S ennyi elég. A Grundgesetz díszkiadása ugyanis a szent szöveget tartalmazza, egy betűvel sem többet. A jogszabály a lényeg; ahogy a Német Szövetségi Köztársaság lényege is az alkotmány betartása lett.

3. Magyarországon az Alaptörvény minél szélesebb körű elterjesztése, és az érzelmi kötődés kialakítása volt hivatva ellensúlyozni az alkotmányozás folyamatának és elfogadásának negatívumait. Erre Kerényi Imre többlépcsős tervet készített, amelyet a kormány meg is valósított.[39]

Az Alaptörvény népszerűsítésének eszerint három fokozata volt. Az alapfok a Magyar Közlöny Magyarország Alaptörvénye című különszámának terjesztése, az „Alaptörvény asztala” nevű intézmény bevezetésével. Az Alaptörvény asztalának működése ismert. Eredményes is volt, mert a Magyar Közlöny igényes kiállítású különszámából mintegy százezer példányt juttatott el az azt kérőknek.[40] Itt két vonását emeljük ki. Az egyik az államhatalom igénybevétele a Jó Hír terjesztésére – mint már a NENYI-nél is.[41] A másik az Alaptörvény példányainak perszonifikációja: a közlönyt vagy az iskolásoknak adandó kiadványokat nevére szólóan, sajátjaként kell megkapnia mindenkinek.

4. Az Alaptörvény népszerűsítésének közép- és felsőfoka is a díszkiadás. Ezek tartalma azonos.[42] A személyes, érzelmi viszony kialakítása a díszkiadások koncepcióját is uralja. A díszkiadás ugyanis nem pusztán az alkotmány szövege. Az csak a könyv jobb oldalán olvasható, vele szemben a millenniumra készült történelmi festmények egész lapos reprodukciói vannak.[43] „Egy törvény-szöveg unalmas. Ámde itt van 50 reprodukció és mintegy 50 oldal az Alaptörvény szövege is – párosítsuk össze a kettőt. Baloldalt a kép, jobboldalt a szöveg. És kész az élmény!” Ez Kerényi Imre javaslata és egyben indoka a díszkiadás sajátos szerkezetére. Az „élmény” itt is a személyes megszólítottság; nem csupán a könyv birtokosaként, hanem mélyebben: a (többnyire megrendítő) történelmi események felidézése a nemzeti tudatot, az egyén identitásának fontos részét érinti meg.

Kérdés, hogy mi kelti fel a hazafiúi érzelmeket. Egy könyvként egybe lehet kötni a két könyvet, de párhuzamuk legfeljebb a végtelenben találkozik. Az egymás melletti oldalaknak ugyanis egységet kell alkotniuk. Itt még egy harmadik idegen elem is társul a kettősséghez. Az Alaptörvény szövege a jobb oldal felső kétharmadát foglalja el, nemzeti színű keretben. Az alsó harmadra a szemközti kép cselekményének korából származó idézetek kerültek. Így nehezen található olyan súlypont, amelyhez az oldalpár elrendezése igazodna; a szem a színes, mozgalmas képet keresi, amely, mivel nincs kerete, szinte kilépni akar a könyvből. Akárhogy is, az Alaptörvény mellékes szerepet játszik díszkiadásában; elnyomja a dísz. Legnagyobb baj, hogy a ”Nemzeti dicsőségen” és „Ősi erényen” kívül – amennyiben ezeket az Alaptörvényhez is társítani kívánjuk – nincs más kapcsolat a díszkiadás oldalpárjai között. Jobb is nem keresni ilyent. A képek a történelem folyását követik, az alkotmány a maga rendjét. A véletlen egybeesések számos élcet táplálhatnak; itt csak egyet engedünk meg magunknak. Madarász Viktor képével szemközt, amelyen Zrínyi és Frangepán búslakodik lefejezésre várva, a bírók kényszernyugdíjazásáról, azaz a bírói kar lefejezéséről szóló rendelkezés található.

A millenniumi képeskönyvvel Kerényi pontosan eltalálta a Fidesz reprezentációs stílusát. Messze vezetne a millenniumi Magyarország magáról alkotott képének elemzése. Érjük be azzal, hogy sok eleme tovább élt a hazafias érzület mintáiban és kifejezéstárában. Az akadémikus történeti festészet például, amelyet a díszkiadás reprodukál, nemcsak a maga korában volt népszerű, hanem nyomatok, iskolai könyvek stb. révén máig közismert és elismert maradt – a közterekről és szobraikról nem is szólva. Az „ezer év” is ekkor rögződött be. Másfelől a rendszerváltásoknak dönteniük kell arról, hol (melyik időpontban) kapcsolódnak a múlthoz, milyen folyamatosságot állítanak helyre. Az Alaptörvény dátumai (1956, 1944. március 19.) nem alkalmasak a folyamatosság helyreállítására; nagy, szimbolikus visszakapcsolásra biztosan nem. A millennium jelképei és ünneplő szokásai viszont elég távol és egyben elég közel is vannak ahhoz, hogy a nemzeti önkép alakításakor széles körben és kockázat nélkül támaszkodjanak rá. A Grundgesetz tagadni akarta a századvég pompáját, és a német művészet modern, nemzetközi hatására utalt vissza. Lehet, hogy az Alaptörvény szövegezői előtt a 12 pont, vagy 1789 Deklarációja lebegett, de a megvalósult új alkotmány mást választott: „az egész lefolyt ezer évet ünnepelni”[44], ez az, amire a Nemzet Hitvallás szavaival „büszkék vagyunk”. Mivel több oldalnyi alkotmányszöveg van, mint az 50 kép, a maradék oldalakhoz új festményeket kellett rendelni, folytatva a történelem illusztrálását napjainkig. Az állami megbízások, a festmények körbehordozása kiállításokon, szintén a millennium korát másolta. E kor ízlését tükrözi a copyright-oldalon a felirat: Készült Schmitt Pál államfő védnöksége alatt, Orbán Viktor miniszterelnök második kormányzása idején, Kövér László házelnök megbízásából. Korabeli épületeken, hidakon láthatunk ilyent.

5. A díszkiadás tehát a magyar történelem képeskönyvébe ágyazza az Alaptörvény szövegét, és szemmel láthatóan az Alaptörvény saját magáról alkotott felfogását igyekszik megvalósítani, hogy ti. a történeti alkotmány egy darabja volna. De így a könyv eltávolodik attól, hogy szoros értelemben vett alkotmánykiadásnak lehessen tekinteni. Még messzebb kerül ettől azzal, hogy függelékként „A magyar alkotmány előképei” címmel tizennyolc, az államiság szempontjából fontos eseményt vagy jogszabályt ismertet, a szemközti oldalon – itt már odaillő – képpel illusztrálva. A sort olyan bizonyíthatatlan eseményekkel kezdi, mint a vérszerződés és a pusztaszeri országgyűlés.

Itt megint a díszkiadás egyik elvi kérdéséhez jutunk. Ez a könyv a Magyarország jogrendje, politikai és gazdasági rendszere alapjául szolgáló legmagasabb szintű törvény szövegének közreadása-e a hivatalos lap kiadója által[45], vagy pedig egy ismeretterjesztő, és egyben hazafias érzelmeket ápoló, díszes album? Sőt: ezeket az érzelmeket megbízható történelmi tényekre építjük-e, vagy a nemzeti mítoszok javára engedményeket teszünk? A szerkesztőbizottság történész tagja az utóbbi mellett tör lándzsát. A magyar nép történelmi emlékezete, a maga szakralizált tartalmaival – a szaktörténészek megállapításaival szemben is – az igazat őrizte meg, az örömmel vállalt régi identitást. S aki ezt bírálja, rombol.[46]

A magyar regék és mondák típusú könyveket nagyon jó olvasni a gyerekeknek és a fiataloknak; később meg kell tanulniuk a történelmet is. De a műfajokat nem szabad keverni. Hol a nép történelmi emlékezetének határa? A sumér-magyar rokonság is idetartozik? A szkíták már-már az alkotmányba kerültek, legalábbis jelképként az elejére. A díszkiadás ún. szennycímoldalán, azaz a címlap előtti lapon, ahol először találkozunk a címmel, vagyis a könyv tartalmával, a „Magyarország Alaptörvénye” alatt (ahol igazából semmi nem lehetne), „a zöldhalompusztai szkíta aranyszarvas” képe van (ezzel az itt még kevésbé megengedhető teljes képaláírással). Mintha ennek az i.e. 7. századi aranydomborításnak bármi köze lenne a magyarokhoz, s különösen mintha ez nemzetet jelképezné – mi másért kezdődne ezzel az Alaptörvény? Nagyon sok más néphez hasonlóan nekünk is van mondabeli csodaszarvasunk (kettő is, a szarvasfiú és az ünő). De ez nem a miénk, s a mienk sem lenne idevaló. Szintén magyar mitológiai hangulatidézésnek szánt kép zárja a kötetet: „az égberagadási jelenet (Emese álma) a nagyszentmiklósi kincs 7. korsóján”. Ez is félrevezető. A nagyszentmiklósi kincsnek nem lehet köze a magyarokhoz. Még nagyobb fiaskó, hogy a 7. számú korsón szereplő emberi alak – férfi. Égberagadott nő a (Kelethez kötődő) 2. számú korsón szerepel. Az itt közölt kép annak a 7. számú korsónak részlete, ahol az ötvös – aki más (antik) kultúrájú, és szerényebb tudású volt – a maga szintjén másolta és átdolgozta a mintát. Akit az Alaptörvény díszkiadása Emesének mond, nem más, mint Ganymedes; látható is, hogy itatja a sast.[47]

A kincs magyar vonatkozását állító elméletek cáfolata: 82. old. A mintául szolgáló 2. korsón női keblű, sima testű, ruhátlan nő szerepel, aki palmettával eteti a sast; a díszkiadásban közölt 7. korsón viszont egyértelműen Ganymedes van. Ezt bizonyítja a has kidolgozása az izmokkal, az ágyékkötő, s a kézben tartott kehely, továbbá a korsó egészének tisztán antik ihletésű művészi programja (kentaur, vadászó darvak).

A változatlan Alaptörvény

Hiába módosították ötször is, s igen terjedelmesen (sőt egyes rendelkezéseit oda-vissza is), az alaptörvény népszerűsítésére továbbra is az eredeti díszkiadást nyomják, és osztják újra. Kerényi Imre meg is indokolta, miért. „Ennek az Alaptörvénynek nem a módosítása a lényeg, hanem a ténye. A nemzeti hitvallás. Az egésznek a szerkezete, a jogfilozófiája, az nem változik. Ami változik, az a politikusokat és a jogászokat érdekli, azok az interneten elolvassák. Én nem akarok azok után futni.”[48]

Természetesen lehet létjogosultsága annak, hogy egy hatályos alkotmány[49] eredeti szövege mindig elérhető legyen, sőt hogy kultikus díszkiadássá váljon. Ez akkor jogos, ha ez az alkotmány valóban szimbólummá vált: általános tiszteletnek és elfogadottságnak örvend, s konkrét fordulóponthoz kapcsolja a kollektív emlékezet.

Ennek pedig feltétele, hogy az alkotmány és az „alkotmányos valóság” összhangban álljon, azaz az első alkotmányszövegben foglalt elvek és fő rendelkezések ténylegesen érvényesüljenek – az alkotmányosságot életben tartó állandó alkotmányfejlődés során és alapjaként. Az alkotmányos jogállam tapasztalatát igazolja vissza a tisztelet, ez érleli az alapító okmányt szimbólummá. Továbbá az is szükséges, hogy az időközi módosítások ne változtassák meg az alkotmány identitását.

A Grundgesetz aláírási példánya méltán lett szimbólum. Az amerikai alkotmány és a függetlenségi nyilatkozat forgalomban lévő replikái, éppen az alapvető változások miatt – lásd a rabszolgaságot eltörlő 13. alkotmánymódosítást – viszont történelmi ereklyék. Magyarországon hiába tették meg 1949 és 1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjává, ha nem volt alkotmányosság. Az Alaptörvénybe iktatott „az alaptörvény napja” (április 25.), a díszkiadás változatlan utánnyomásai és kötelező iskolai ajándékozása nem elegendőek ahhoz, hogy az Alaptörvény valóban szimbólummá váljon. A fenti feltételeknek kell teljesülniük ehhez.

Kerényi indokolása leválasztja az Alaptörvény meghozásának tényét és a nemzeti hitvallást, mint az alkotmány lényegét, az alkotmány jogi normáiról, melyeket másodlagosnak tekint. Ez szerinte a politikusok és jogászok gondja, noha valójában mindenkit illetnek, és e normáknak az érvényesülése alapjában befolyásolja mindenki életét. A jogi normák teszik az alkotmányt alkotmánnyá. Amilyen jóhiszemű és őszinte ez a nyilatkozat, annyira árulkodó arról, mi is „a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás” számára az alkotmány. Igaz, az Alaptörvény meghozásának elsődleges célja a szimbólumteremtés volt. De ez a törekvés kudarcba fullad, ha az Alaptörvény csupán a szimbólumteremtő szándék szimbóluma tud lenni. Az alkotmány egésze válhat csak szimbólummá, és csakis azáltal, hogy jogi normái megvalósulnak.

Fenn már bemutattuk, hogy az Alaptörvény nemzeti identitásteremtő, azaz eleve szimbolikusnak szánt programját a nemzeti hitvallás és a történelmi alkotmányba illesztés hordozza, és ehhez járult még a közösségi élmény ígérete. Ezt szolgálják a normaszövegben bőségesen jelen lévő értékdeklarációk is.

E feltűnő, és a propagandában is hangsúlyozott újdonságokhoz képest azonban a kétharmados uralom alapvető, tényleges újdonságokat is hozott az „alkotmányos valóságban”. A „fülkeforradalom” óta halmozódó változások elérték azt a kritikus tömeget, hogy a politológia ma már új rezsimről beszél. A paradoxon az, hogy az új rezsimhez vezető többi változást – az említett szimbolikus részeken túl – nem mondja ki az Alaptörvény. Ezek döntően a kormányzás módjában jelentkeztek[50], méghozzá folyamatosan, a hatalom 2010-es megragadása óta úgy, hogy az új alkotmány nem képez cezúrát. Az alkotmány ideológiai semlegességének az Alaptörvényben gazdagon demonstrált bukásán túl, a gyakorlatban két korábbi alaptétel sem érvényes már. Az alkotmány abszolút elsőbbsége a politikával szemben ellenkezőjére fordult; az alkotmányt 2010 óta napi politikai célok eszközének használják. A korábban igen erős hatalommegosztás helyébe pedig az abszolút igénnyel fellépő parlamenti szuverenitás lépett.

E két döntő változásnak az alkotmányban csupán elszórt jelei vannak, amelyek azonban a szinte folyamatos alkotmány- majd alaptörvény-módosítások során sokasodnak. Hiszen 2012. január 1-jén egyáltalán nem a díszkiadásban terjesztett húsvéti szöveg lépett hatályba, hanem a szilveszteri alkotmány, amely az Alaptörvényből és a vele egységet alkotó, „az Alaptörvény részét képező” átmeneti rendelkezésekből állt.[51] Az Alkotmánybíróság visszaszorításához vezető (hosszú) utat is, mint megannyi tanú, végig alkotmánymódosítások szegélyezik, az alkotmányban éppúgy, mint az Alaptörvényben. Ezekből a hol preventív, hol utólagos, sőt megtorló csapásokból[52] az Alaptörvény eredeti állapota keveset mutat. A legtöbb alkotmánymódosítás egy eseti ügy „kényelmes” és végleges megoldására szolgáló lépés volt. A korábbiak az Alaptörvény hatálybalépésekor már befejezett tények voltak. A később az Alaptörvénybe került módosítások jelentőségét is csak a teljes háttér ismeretében lehet felismerni. Az önmagukban érthetetlen, nem alkotmányba illő súlyú és konkrétságú rendelkezések egy-egy alkotmánybírósági vagy politikai csata nyomai. Önmagukban ki nem olvasható belőlük, hogy annak lépcsőfokai, ahogy a parlament alkotmányossági kérdésekben az Alkotmánybíróságot megelőzve vagy felülbírálva magához ragadta a végső döntést. Az Alaptörvény módosításai önmagukban nem mutatnak elvi koherenciát, s még kevésbé sorakoztathatók fel az Alaptörvény eredeti állapotából következő vezérfonal mentén.[53] Viszont a teljes folyamat áttekintése feltárja, hogy az alkotmánymódosítások fenti használata logikusan juttatta el az Alkotmánybíróságot arra a pontra, hogy az alkotmánymódosítások alkotmányossági vizsgálatát legalább elvileg feladatának és hatáskörének tekintse. Erre nemcsak az Alaptörvényben is deklarált feladatának ellátása érdekében volt szükség, hanem az Alaptörvény identitásának megőrzése miatt is. Ugyanis az Alaptörvény eredeti szövege szerinti hatalommegosztás megszűnt a folyamatos módosítások, s nem kevésbé a kormányzás gyakorlata következtében. Az Alaptörvény identitása megváltozott.[54]

Az érettségiző diákok 2013 óta egy 16 oldalas, apró betűs betétet is kapnak az Alaptörvény díszkiadásához, amely a változásokat tartalmazza. Ez annak a szimbóluma, hogy a díszkiadás maga már nem Magyarország Alaptörvénye. Nem valószínű, hogy a fiatalok az identitásváltozást ki tudják olvasni a szövegek összevetéséből, vagy ezzel fáradnának.[55] Az alkotmányos valóság azonban nem a szimbólumokon, hanem a megváltozott rendelkezéseken, és még inkább az alkotmányszövegben kifejezésre sem jutó kormányzati gyakorlaton múlik. Ezt fogják érezni a bőrükön a diákok és más olvasók, s ez fogja meghatározni, hogyan néznek majd erre a kötetre, s hitelt adnak-e neki.


Az írás a Magyar Jog 2016/9. számában jelent meg (493-503. o.).



[1] Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.), szerk. biz. Feledy Balázs, Kerényi Imre, Tőkéczki László. Díszkiadás. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011.

[2] Lásd az Országgyűlés 1/2010. (VI. 16.) OGY politikai nyilatkozatát a Nemzeti Együttműködésről; ennek szóhasználatát vettük át.A 263 mandátumot a Fidesz/KDNP pártszövetség nyerte el, de a továbbiakban a kormánypárti frakciókról mint a Fidesz képviselőiről beszélünk. Vö. Orbán Viktor beszédét az „Idők Jelei” vitairat bemutatásakor, 2015. október 30-án, a Fidesz-KDNP együttműködésről: a KDNP-nek „nem kell szavazatok után futnia, mert a velünk való szövetség garantálja a politikai erőt és a súlyt”. A KDNP feladata, hogy a pártszövetséget bizonyos értékekhez horgonyozza le, amikor is a horgonyzsinór hossza taktikai kérdés.

[3] Lásd Kövér László bevezetőjét és Orbán Viktor zárszavát a Díszkiadásban.

[4] Ablonczy Bálint: Az alkotmány nyomában. Beszélgetések Szájer Józseffel és Gulyás Gergellyel. Elektromédia Kft. h. n. 2011, 37–38. old.

[5] Az Emberi és Politikai Jogok Nyilatkozatát a francia alkotmánybíróság, az Alkotmánytanács 1971-től az alkotmány anyagi jogi normájának tekinti.

[6] A Grundgesetz aláírásával 1949. május 23-án a korai Szövetségi Köztársaság politikai ikonológiája is hatályba lépett – írja Horst Bredekamp: Politische Ikonologie des Grundgesetzes. In: Michael Stolleis (szerk.): Herzkammern der Republik. Die Deutschen und das Bundesverfassungsgericht, Beck, München, 2011, 10. old.
Nem tisztult még le, milyen is lesz az immár egységes, berlini Németország stílusa. Az átláthatóság fennmaradni látszik: saját szememmel láttam a Grundgesetz új emlékművét Berlinben, az üvegtáblákra írt alapjogi paragrafusokkal, és ültem az új drezdai parlament üvegfalú üléstermében, ahol is a polgárok láthatják, hogyan dolgoznak képviselőik (és vice versa). A minta: 1949-ben az aláírási ceremóniát egy bonni pedagógiai főiskola dísztelen üvegfalú csarnokában tartották.

[7] Weöres Sándor: Le Journal

[8] 260 igen szavazat a kormánypártokból, 66 nem az MSZP és az LMP, valamint egy jobbikos képviselő részéről. A Jobbik testületileg tartózkodott.

[9] 1140/2010. (VII. 2.) Korm. határozat. A Sándor Palotában a nyilatkozatot az én elnökségem alatt nem függesztették ki; sajtóhírek szerint a felkérésnek a többi nem-kormányzati szerv többsége nem tett eleget.

[10] Lásd a házelnök beszédét az Alaptörvény megszavazása után, az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve, a 2011. évi tavaszi ülésszak (a továbbiakban OGY), 13671. hasáb. Az új társadalmi szerződés a Nemzeti Hitvallásba is bekerült: itt az Alaptörvény maga „szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között”. Az Alaptörvény 4. módosítása a szerződést szövetségre változtatta.

[11] Ezt szögezte le az Alkotmánybíróság is a 11/1992. (III. 5.) AB határozatban, ABH 1992, 80. old.

[12] Körösényi András: A magyar demokrácia három szakasza és az Orbán-rezsim. In: Körösényi András (szerk.): A magyar politikai rendszer – negyedszázad után. Osiris – MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet, Budapest, 2015. 406. old.

[13] S ilyenként említi Szájer József (Ablonczy, 4. jegyz. 37. old.) még a Himnuszt, amelynek kezdő sora az Alaptörvény élére került. Az Isten áldd meg a magyart! invokáció érzelmi ereje nyilvánvaló. A 12 pontból vett „legyen béke, szabadság és egyetértés” ezúttal viszont az Alaptörvény záró mondata lett. A történelmi párhuzam kidomborítására ez már az országgyűlési irományokban – az Alaptörvény zárószavazásához benyújtott egységes javaslattól kezdve – a 12 pont betűivel, sőt az ottani nyomdai díszítőelemmel együtt van kinyomtatva. Így jelent meg az Alaptörvény az azt kihirdető Magyar Közlönyben is.

[14] A nem normatív Nemzeti Hitvallás az Alaptörvény normatív részei közötti ellentét enyhítése is szerepet játszott az Alaptörvény „dekonstrukciójában”, azaz az egyes fejezetek szakaszainak újra kezdődő, eltérő jelölésével. Ez a részekre darabolás azt az érzetet kelti, hogy az Alaptörvény viszonylag önálló törvények gyűjteménye, s így nyitott a történelmi alkotmány felé, éppúgy, mint a kétharmados törvények felé. Ezek mind a tágan felfogott alkotmány részei lennének, s közülük emelkedik ki szimbolikus erejével az Alaptörvény. Lásd Ablonczy 4. jegyz.) 37. kk. old.

[15] Ez hangsúlyos motívum – a történelmi alkotmány is kötelező alkotmányértelmezési szempont. „Ma, mikor Magyarország teljesen megújul, a régi, az ezeréves lesz az új törvény”; az Alaptörvénnyel „visszahelyeztük jogaiba ősi és ezer éve megtartó magyar életösztönünket és kultúránkat…” – írja Kövér László illetve Orbán Viktor a Díszkiadásban.

[16] Gulyás Gergely számol be arról, hogy amikor a Fidesz elnöksége áttekintette az Alaptörvény-tervezetet, az első három fejezet (Nemzeti Hitvallás, Alapvetés, Szabadság és felelősség) után a miniszterelnök felvetette, hogy itt akár pontot is tehetnénk, ez így egy kész alkotmány. Ablonczy (4. jegyz.) 33. old.

[17] A nemzet történelmi és kulturális teljesítményének értékelése mellett ezek: az emberi méltóság és a közösség, a jó élet, biztonság, rend, igazság, szabadság, a lelki és szellemi megújulás melletti elköteleződés. – Mindez voltaképpen örök erény.
A Nemzeti Hitvallásban felsorolt értékeket a régi alkotmány keretében is akadálytalanul érvényesíthette volna egy kereszténydemokrata elkötelezettségű kormány. S a nép az értékeket a konkrét intézkedésekből ismerheti fel.

[18] Más műfaj a nemzeti hitvallás és más a jognyilatkozat. A Nemzeti Hitvallás a 19. század eleje nagy romantikus költeményeinek stílusát követné, ám (a nemzet bűnei és önostorozás nélkül) inkább a millennium triumfalizmusának rokona, ami nagy visszalépés. A Díszkiadásban ez utóbbi találkozás aztán meg is valósul – ez a Díszkiadás formai őszintesége.

[19] Lásd például az alkotmánybíró-jelölést, a létszám megemelését, az Alkotmánybíróság elnökének parlamenti választását; a Legfelsőbb Bíróság elnökének eltávolítását mandátuma alatt. A „pofátlan végkielégítések” elleni, népszerűségre számító fellépés két „megelőző” alkotmánymódosítást generált; de az Alkotmánybíróságot nem tudták akadályozni a kapkodva, átgondolatlanul megfogalmazott normák. Végül ez vezetett a közpénzügyek kizárására az Alkotmánybíróság hatásköréből.

[20] Tagjai: Szájer József, Gulyás Gergely és az előkészítő bizottság elnöke, Salamon László, aki azonban az Ablonczy-interjúból kivehetően nem vett rész az érdemi szövegezésben. A Bizottság előterjesztésének félretételét azzal indokolták, hogy az ellenzék párhuzamosan benyújthasson saját javaslatokat. Az Alkotmányelőkészítő Bizottság 2010. december 20-án benyújtott koncepcióját azonban az Országgyűlés 2011. március 7-én mégis elfogadta, noha az egy héttel később benyújtott Alaptörvény nyilván nem ennek bármiféle megtárgyalása vagy vitája nyomán keletkezett.

[21] Nem publikálták sem a beérkezett javaslatok, sem a nemzeti konzultáció legalább összefoglaló feldolgozását. Az tudható, hogy 8 millió konzultációs levélre egymillió válasz érkezett. A választ sugalmazó kérdések között volt a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés helyeslése – ez bekerült az Alaptörvénybe, hogy ezzel megelőzze az Alkotmánybíróságot, ahol az ügy folyamatban volt.

[22] Arról tudunk, hogy a Fidesz elnöksége megvitatta az első tervezetet. „Az a Fidesz elnökségi ülés például, amelyen az alaptörvény tervezetét vitattuk meg, politikai pályafutásom legnagyobb élménye volt. A vitában résztvevő Orbán Viktor, Kövér László, Áder János, Szájer József nemcsak képesek voltak egymás mondatait befejezni, hanem a politika magasiskoláját képviselték. El kell ismerni, ma Magyarországon ők a politika nagymesterei.” Lázár János: Amíg ők futballt néznek, én dolgozom. Népszava, 2015. december 24. Lásd még Gulyás Gergely beszámolóját, 16. jegyzet.

[23] Ablonczy 4. jegyz.

[24] A sokat kárhoztatott 1989-es alkotmányozás nyilvános volt – de a jogászi, szövegezési vitákról lassan elmaradtak az újságírók, még ha életfontosságú kérdésről volt is szó.

[25] Pl. Blikk, 2011. március 24. A hiányos fideszes jelenlétre az Alaptörvény vitájának kezdete előtt egy napirend előtt felszólaló MSZP-s képviselő is megjegyzést tesz (mielőtt kivonult volna). (OGY, 12502. hasáb.)

[26] A szokásos adok-kapok színvonalon a magyar cukoripar tönkretételéről, ill. az antirasszista világnap kapcsán. Az ezt követő rövid szünetben érkeztek meg a notabilitások.

[27] 262 igen, 44 nem, 1 tartózkodás. „(Hosszan tartó nagy taps a kormánypártok padsoraiban. A jobbikos képviselők egy-egy papírlapot mutatnak fel, amelyből a következő felirat olvasható ki: „Áruló nem leszek!)” (OGY, 13672. hasáb.)

[28] Benyújtottak olyan módosítókat is, hogy a képviselők neve után szerepeljen igen vagy nem szavazatuk; olyant is, hogy csak az igennel szavazók neve álljon az Alaptörvény alatt. Szimbolikus ereje csak az összes képviselő, a teljes Országgyűlés aláírásának lehetett volna.

[29] Téves a Díszkiadás 183. oldalán szereplő adat, hogy az Alaptörvény tervezetét a kormány nyújtotta be 2011. március 15-én.

[30] Jellemző például, hogy milyen rengeteg időt szenteltek annak, hogy vármegye megnevezés hívei elfogadják a megyét. Erről külön szavaztak.

[31] Lásd az Alkotmányügyi Bizottság T/2627/102, 159, 162 és 186 számú ajánlásait és a T/2627/160 számú bizottsági módosító javaslatot.

[32] Hiszen az egyetem, a szakvizsgához szükséges gyakorlati idő, a vizsga letételének ideje, a kötelező egyéves titkári vagy egyenértékű gyakorlati idő miatt 28 éves kora előtt eddig sem juthatott el a kinevezésig a pályázó (OGY, 13270 hasáb.)

[33] A módosítás a jelenlegi szabályokat ”úgy kívánja megváltoztatni, hogy […] a felső korhatárt az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez köti”.

[34] Ez a T62627/187 számú iromány, amelyet Kövér László, az Országgyűlés elnöke már aláírt.

[35] Úgy hírlik, egy saját kezűleg aláírt példányt ünnepélyesen, de a nyilvánosság kizárásával átadtak az Országos Levéltárnak.

[36] A következőkben Horst Bredekamp (6. jegyz.) alaposan alátámasztott tanulmányára támaszkodunk.

[37] Ugyanazok a kis kiadók, amelyek az régi alkotmányt füzetalakban, a változásokat követve időről időre kiadták, ugyanígy folytatták az Alaptörvénnyel. Az Alaptörvényt még 2011-ben megjelentette bibliofil kiadásban, 250 számozott példányban, vaknyomású historizáló egészbőr kötésben a Magyar Mercurius.
Díszkiadás a régi alkotmányból nem jelent meg.
Érdekes, hogy az 1989-es alkotmányból egy tartalmaz csak politikus által írott előszót. 1989. november 8. és december 15. között az IDILL Szabadidő Egyesület Nyomdájában 100 000 (!) példányt nyomtattak belőle, Szűrös Mátyás előszavával. Kiadója a kaposvári Somogyország volt. A kisújszállási Szalay Könyvkiadó és Kereskedőház Kft. pedig – az előszóból kitűnően – hazafias lelkesedésből, népkönyvnek szánva jelentette meg az alkotmányt. (A Magyar Köztársaság Alkotmánya, Kisújszállás, Pannon-Literatúra, 2001.) Ez a könyv a Kukorelli István szerkesztette alkotmánykiadást vette át (Korona Kiadó, Budapest, 1998.) tárgyszavastul, mindenestül. Készült az alkotmányból egybekötve magyar és angol nyelvű kiadás is (Novissima, 2002.) Ez azonban az alkotmány angol szövegét nem a hivatalosnak tekinthető Legislation of the Hungarian Parliament 1990–1994-ből vette, hanem a László Sólyom and Georg Brunner: Constitutional Judiciary in a New Democracy. The Hungarian Constitutional Court, Ann Arbor, The University of Michigan Press, 2000. függelékében közölt angol fordítást hozza.

[38] Ez a híres Zerkallbütten – a Köln és Aachen közötti Zerkallban előállított drága papírkülönlegesség. A papír és a könyvtervező grafikus is Rajna-vidéki – kiválasztásuk Adenauernek ugyanaz a finom célzása, mint a tintatartó szerepeltetése az aláíráson.

[39] Kerényi Imre (a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásáért felelő miniszterelnöki megbízott) 2011. május 23-i keltezésű részletes tervét az Alaptörvény népszerűsítésére a Népszava 2011. szeptember 5-én hozta nyilvánosságra Az Alaptörvény asztalának fokozatai címmel, miután az „birtokába került”. Kerényit több interjúban is kérdezték a tervről, szerzőségét sosem tagadta.

[40] A különszám a közlöny-formátum megtartása mellett is vastagabb, fehér papíron, jobb nyomással, és a címlapon az obligát nemzeti szín keretezéssel jelent meg. Ilyen keret volt a Magyar Közlöny 1989. október 23-i száma címlapján, amely az 1989. évi XXXI. törvényt az Alkotmány módosításáról, s az 1949. évi XX. törvény módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét tartalmazta.
Kerényi az Alkotmány asztalát „interaktív társasjátékként” tervezte. A százezres igénylést az ATV 2012. december 28-i interjújában közölte. Az Országgyűlés Elnöke Titkárságának tájékoztatása szerint 2011-től 2016. február 29-éig 85 119 névre szólóan dedikált alaptörvényt küldtek ki.

[41] Szabó Erika belügyminisztériumi államtitkár 2011. augusztus 26-án kelt levelében kötelezte a jegyzőket, hogy minden önkormányzat biztosítson külön szobát, asztalt és asztalszolgát az Alaptörvény olvasására és igénylésére, szeptember 1-jei határidővel.

[42] A „középfokú” díszkiadás két, eltérő nagyságú és minőségű kivitelben készül: műnyomópapíron a kisebbik (21×30 cm, ezt kapja minden érettségizett diák), kartonpapírra nyomva a protokollajándéknak szánt nagyobb (28×39 cm). Az egészbőr kötésű legnagyobb (56×78 cm) a „felsőfok”; ebből csak néhány példány van.

[43] A nagyrészt a millenniumra készült festmények reprodukciói több kiadásban is megjelentek: Ősi erény. Fényes korszakok a magyar nemzet történelméből. Bp., é. n. Kosmos Irodalmi Intézet. (4) p. + 50 tábla (fénynyomat, minden tábla előtt feliratos hártyapapír). Kiadói festett, dombornyomású egészvászon mappában, felragasztott képpel; illetve Nemzeti dicsőségünk. Fényes korszakok a magyar nemzet történelméből. Bp. 1900, Révai és Salamon könyvnyomdája, aranyozott, festett, dombornyomott vászonkötés, díszes előzéklappal, a lapszéleken arany metszéssel. Ez a könyv „a magyar írók elitgárdájának” hazafias írásait is tartalmazta.

[44] „A nemzet kipusztíthatatlan történeti érzéke rég várta a napot. A történészet fölszólalt. A heraldikusok kitűzték a turul madarat. A zeneköltők előszedték a tárogatót. Az ünnepi dal a hymnus és a szózat rég meg volt írva. […] Nem csak az ezredik évet és honfoglalást, az egész lefolyt ezer évet ünnepelni, ez lett a nemzet hangulata.” Kőváry László: A millenium lefolyásának története s a millenáris emlékalkotások. Athenaeum R-Társulat, Budapest, 1897, 2. old.

[45] Szinte félhivatalosan, állami ajándéknak szánva, az államfő védnöksége alatt, a házelnök elő- és a miniszterelnök zárszavával.

[46] „Lehet a magyar közjog történeti képeskönyvét konzervatív, múltba néző, sőt akár tudománytalan munkának nevezni, de akik ezt mondják, helyette nem tudnak, és valószínűleg nem is akarnak az új nemzedékeknek szellemi segítő tartalmat szolgáltatni. Az ő 'tanácsuk' a szabadságnak titulált szabadosság jegyében valószínűleg csak annyi: élj, ahogy akarsz és rombold azokat, akik akár önkéntes rendet, önkorlátozást vállalva önmaguknál többre néznek.” „Az itteni ’történelmi képeskönyv’ […] célja nem valamiféle ’perfekt’ tényszerűség és történelmi szakszerűség. Sőt, bevallott célja a XXI. században újra virágkorát élő közösségi és nemzeti identitás itthoni felébresztése, erősítése népünk új nemzedékei körében. Lehet ezt elavultnak minősíteni, de akkor megkérdezzük: vajon miért törekszenek a posztmodern multicégek vállalati identifikálódás kialakítására?” - írja Tőkéczki László a Díszkiadás utószavában, 185. old.

[47] Bálint Csanád: A nagyszentmiklósi kincs. Régészeti tanulmányok. Balassi Kiadó, Budapest, 2004, 339., 386., 452. old.

[48] Kerényi Imre: Egy lépcsőfok volt az Alaptörvény Asztala. ATV. 2012. 12. 28. 

[49] Tehát nem történelmi relikviák díszkiadásáról beszélek.

[50] Az alkotmányi szinten ki nem fejeződő, de a rendszer jellegét átalakító fejleményeket, mint amilyen a miniszterelnök kezében összpontosuló hatalom és a kormányzás autokratikus vonásai, részletesen tárgyalja Körösényi 12. jegyz.

[51] A 2011. december 30-án megszavazott, és december 31-én kihirdetett „Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései”az Alaptörvénnyel együtt 2012. január 1-jén léptek hatályba. Ez a jogi aktus önmeghatározása szerint is, és egy későbbi alaptörvény-módosítással is megerősítve „az Alaptörvény részét képezi”. A kommunista szervezetek bűnössé nyilvánítása mellett súlyos anyagi alkotmányi rendelkezéseket is tartalmazott, mint például a törvényes bíróhoz való alapvető jog korlátozását, vagy az egyházak meghatározását.

[52] Megelőző intézkedésként az Alaptörvénybe felvéve eldöntöttek az Alkotmánybíróság előtt folyamatban lévő ügyeket, vagy a már alkotmányellenesnek kimondott törvényi rendelkezéseket vették be az alkotmányba, s zárták ki ezzel felülvizsgálhatóságukat. A 2011. novemberi, majd 2013-ban a negyedik alaptörvény-módosításban kimondott hatáskörelvonás és az Alaptörvény előtti alkotmánybírósági határozatok „hatályon kívül helyezése” alkotmánybírósági ítéletekre adott válasz volt.

[53] „A sok változásnak nincsen semmiféle egységes elvi iránya, nem követ semmilyen alkotmányos vagy politikai doktrínát. A változások egyetlen nézőpontból, a kormánypárti vezetők hatalmi érdekeinek perspektívájából nyernek értelmet, koherenciát. […] Ennek eredményeképpen megváltozott a magyar politikai rendszer természete, megváltozott a politikai rezsim: egy sor autoriter elem jelent meg a kormányzásban és hatalomgyakorlásban.” Körösényi (12. jegyz.) 410. old.

[54] Sólyom László: A hatalommegosztás vége, Népszabadság, 2013. március 11., illetve Normahierarchia az alkotmányban, MTA, 2015, 22. old.

[55] Kukorelli István szerint az iskolások kezébe adott Alaptörvénynek önmagában, saját demokratikus tapasztalatok és hiteles közvetítés nélkül nincs értelme. „Miért nem figyeltek a tűzoltókra?” Molnár Benedek, Németh Márton, Tóth Péter (szerk.): Mérlegen az Alaptörvény. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013, 58. old.


Kapcsolódó termékek

Copyright © 2014 HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó | Minden jog fenntartva.